Rákosi Zoltán: Piros rózsabimbó
Messze bércek alján
Haldoklik egy vitéz.
Elboruló szemmel
Távol ködébe néz,
Mintha onnan várna írt nehéz sebére,
Melyen át szivárog omló meleg vére.
Sóhajtozva gondol
Elmaradt házára,
Elmaradt házában
Élte bús párjára,
Aki visszavárja, egyre hazasírja,
Bánatos levelét naponta megírja.
Mindhiába várja,
Mindhiába sírja,
Szerelmes urának
Készül már a sírja
Messze bércek alján… – Mához esztendőre
Piros rózsabimbó válik majd belőle.
Piros rózsabimbó
Özvegy ablakában,
Piros rózsabimbó
Magas hegy aljában;
Vajon melyik búsabb, hervadozóbb, árvább,
Hogy soha sem látja viszont többé párját?…