Ne menj el!

Magyar népballada

«Vagy ülj ide mellém,
Vagy menj el előlem,
Karcsú derekadat
Ne ringasd előttem.
Vagy meghalok érted,
Vagy elmegyek tőled,
Vagy piros véremmel
Megfestem a földet.»

«Ne menj el, ne menj el,
Ne hagyj itt engemet,
Ne vidd el magaddal
Minden jó kedvemet.
Ne menj el, ne menj el,
Ne hagyj el, ne hagyj el,
Ne hagyj engem árván,
Szerelmetes szíved
Ne legyen kőbálvány.
Ne menj el, ne menj el,
Mert megöl a hideg;
Csináltatok neked
Búból köpönyeget;
Fekete bársonyba
Be is beszegetem,
Sok sóhajtásommal
Meg is béleltetem;
Hosszú útjaiddal
Megzsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel
Meg is gomboztatom!…»