Kiss Menyhért: Sóvárgás

Néha nézem a felhők vonulását,
mint rohannak az égen széltől űzve
és a szellemem ő velük az űrbe
szállna boldogan, érzi ott már várják.

Itt nem lelte meg úgyse, büszkén párját,
sajgott benne a seb, sohase szűnve;
szédült reszketve a fertőbe, bűnbe
s hörgő kínjai Istent mindig várták.

Jöjj hát béke, a lélek tiszta, sóvár
szemmel nézi a kéklő messzeséget
és mélyében a hitnek tüze égett.

Add hát Istenem és földeden óvjál,
ne kínozzanak a szörnyű miértek,
engedj állani bús örkényt a jónál.