Vas István: Elégia egy szerelmi antológia szerkesztése közben

Ezek a Déliák, Laurák és Lalagék
Királyoknál, híres vezéreknél nagyobbak,
Haj, száj, szem, váll, kebel, mosoly, kéz, láb, fenék,
Hány kötetlen, sötét századon át ragyognak
Ezek a Déliák, Laurák és Lalagék.

Cythere szigete, bárkák és ünnepélyek,
Vagy kis tanya, füzes, folyópart, rét, kazal,
Derék pásztorderű, látványos szenvedélyek,
Találkozás, búcsú, udvarlás, diadal.
Cythere szigete, bárkák és ünnepélyek.

Paraszti, lovagi sirám és kérkedés,
Éjfélsötét verem, tengerek tündöklése,
Az éden, a pokol, ez volna az egész?
Dal, disztichon, gázel, szonett ötezer éve
Paraszti, lovagi sirám és kérkedés.

Vár, strand, park, bár, lebuj, nyakfodor, tóga, turbán,
Márkíz és kurtizán, cseléd, szalonvirág,
A gáláns ünnepek, idillek elavulván
Kulisszaszaggató, új dekadenciák,
Vár, strand, park, bár, lebuj, nyakfodor, tóga, turbán.

Minden kosztümben és a föld négy égövén
A tüzes nyelveken csak ez a szó: „Szeretlek!”
És „Milliók közül csak ez! Csak te meg én!”
Nagy jelenetei a szép önkívületnek
Minden kosztümben és a föld négy égövén.

De hol maradtak a hatalmas árulások,
Nem az elszenvedett: a véghezvitt csalás,
A lét csodája, mely elszállva visszakárog,
Hogy sötét „soha már” lett az a „soha más”?
Ó, kimaradnak a hatalmas árulások!

Ha ez elmúlhatott, hogy élhettünk tovább?
Ami egyetlenegy, hogy lett belőle még egy?
Ismétlőpisztoly a megváltás? Délibáb
Vagy szappanbuborék a vastörvényű végzet?
Ha ez elmúlhatott, hogy élhettünk tovább?

S ha már elmúlhatott, miért áll mozdulatlan?
Véget miért nem ér, ha elvégeztetett?
Hány hőforrás buzog a szívmélyi kutakban?
Ha becsapott, miért hisszük a végzetet?
S ha már elmúlhatott, miért áll mozdulatlan?

Mit titkolnak, milyen talányt, törtnetet
A makacs köhögés, fejfájás, szédülések,
Szégyellve szenvedő ráncok mit rejtenek,
A cigarettafüst, görcsoldó, boros éjek
Mit titkolnak, milyen talányt, történetet?

A világ titkosan tárolt energiája,
Hány hőforrás buzog, áramlik szüntelen
Új észbe, versbe és táncokba, technikába,
Hűtlenné lett hűség, eljátszott szerelem
A világ titkosan tárolt energiája.

Minden feláldozott, megkínzott szerelem,
A dolgok gyökerét szívünkben ez itatja,
Valahol felbuzog és áttör mindenen
Megművelt életünk erős búvópatakja,
Minden feláldozott, megkínzott szerelem.

Búvópatakja az életnek, a halálnak,
Mely mindent elrabol és mindent visszaad,
Az egység, amire sehol sincs magyarázat,
Az, ami kimaradt, az, ami elmaradt.
Búvópatakja az életnek, a halálnak.