Orbán Ottó: Régi szerelmek

2

Valami mégsem az. Valami attól,
hogy megtörtént, megszentelődik és belekerül
az egyetemes misekönyvbe, melynek
kottáiból fújják trilláikat a madarak.
Az emlékezetben folytonos a jelenidő,
s a színhely ismerős, de ismeretlen is,
színéről édenkert, visszájáról pokol:
akár a korai kereszténység s a forradalmak idején,
minden tüzes… ha hozzáértsz, megéget
a gondolat, a kép, a puszta sejtelem;
a Volt estéjéből hajnalodik a Lesz;
s a végtelenbe kivetített másunk,
a korongján kísérletező fazekas
kedvtelve nézi mozgó agyagszobrait.

                                                    1983