Holló Ernő: Áprilisi szélben
Ím, állok itt a rokkanó Kilátón,
az ég alatt, lomha dombok fölött,
tavaszi szelek húznak körülöttem,
lázítón piros-sapkás ördögök
szállnak belőlem, örömnek virgonc
fiókái, lent messzi zúg a táj,
szétszórt tanyákról füstoszlopok törnek
Isten felé, annyi ezüst futár,
kígyóként siklik az országút, lassún
jegenyék állnak kecsesen körül,
zúgják az áprilist, mely a mezőkön
már zöldszín sarjúrendeken röpül
s napsugárral öntözgeti a nádas
mellett fázó gólyahírcsapatot,
mert lábuk még téli csatakban ázik,
csak arcuk égő és kendőjük ragyog
biztosan, büszkén, szembeszállva bátran
a széllel, mely fogával még harap
s lezörgeti hátam mögött az erdőn
a gyönge és erőtlen ágakat.