Mátyás király és Frigyes császár

matyas kiraly Page 282 nagykep– Heltai Gáspár krónikája nyomán –

Ahogy Mátyás király trónra lépett, Frigyes császár mindjárt hadat indított ellene. Feldúlta és kirabolta a dunántúli megyéket, és aki szembeszállott seregével, azt fegyverrel és tűzzel pusztította el.
Amikor a német sereg közeledett, pártoskodó magyar urak is csatlakoztak hozzá: elárulta Mátyás királyt Zsigmond gróf, elárulta Újlaki Miklós is, aki háromezer fegyverest vitt magával a császár táborába.
De Mátyás király fel sem vette, egyet sem sápolódott rajta, hanem sereget gyűjtött, és Nagy Simon kapitányt elindította a császár hadnagya ellen.
Bátor szívvel volt a király, és semmit sem félt, mert azt mondta:
-    Ha én megverhetem a németet, ez nagy tisztességemre lesz, mert azt mondja minden ember: „Lám, az ifjú Mátyás király megverte a római császárt.” Ha pedig elvesztem a viadalt, azt mondják: „Lám, a tudatlan ifjat verte meg.”
Mátyás király abban is bízott, hogy vele voltak atyjának barátai, a jámbor alföldi hősök és azok a gyakorlott vitézek, akik sokszor diadalmat vettek az ellenségen.
Nagy Simon kapitány pedig elindította a sereget, és először azokat az urakat támadta meg, akik Mátyás királytól elpártoltak. Fegyverrel és tűzzel pusztította őket, sok árulót megitatott a halál poharából.
A Vas megyei Körmend mellett, ahol a császár serege táborozott, Nagy Simon bátran csatát kezdett. Erősen bíztatta a hősöket, és intette őket, hogy bátor szívvel vitézkedjenek.
Ezután egyberoppant a két sereg. Keményen vívtak egymással, de a németek és a magyar árulók többen voltak, és visszaszorították a támadókat.
Amikor Nagy Simon látta, hogy kevés az ő népe, és ilyen nagy erőnek ellen nem állhat, megparancsolta az övéinek, hogy lassan adjanak hátat, és vonuljanak vissza. Hátul pedig erős csapatot rendelt, hogy az harcoljon azok ellen, akik utánuk sietnek.
Ekkor a magyar pártosok a trombitásokkal megtérőt fúvattak, mert megelégedtek a győzelemmel, és nem akarták, hogy a németek még több magyar vért ontsanak.
Nagy Simon pedig meghátrált, a vert sereggel Budára vonult, s csaknem meghalt szégyenében. A többi hősök is halálra bánkódtak a vereségen, és csaknem tűzbe tették magukat az ő jó nevük elvesztése miatt.
De Mátyás király vidám orcával fogadta őket, és azt mondta nekik:
-    Ne bánkódjatok, hősök, ezen. Így jár a szerencse. Ez a vereség a jövendő diadalmak biztos jele. Mert úgy akarja a szerencse, hogy először apró szégyeneket és károkat kóstoljon a fejedelem, akinek annak utána jó szerencséje lesz. De akinek először igen jó szerencséje van, az végre nagy szerencsétlenségbe esik.
Nagy Sándor azt kérte az istenektől, hogy először kóstoltassák meg vele a keserűt, úgy adják azután az édeset és a jó szerencséket. Úgy volt Polükratész először igen jó szerencsés és igen diadalmas, de annak utána nagy szégyenvallásokban forgott, végül elveszett.
Nem csoda, hogy a hadjáratban nem győztetek, mert azok igen sokan voltak, ti pedig igen kevesen hozzájuk képest. Most már arra viseljünk gondot, hogy nagyobb diadalommal eltöröljük ezt a kis szégyent.
És a király önmagában gondolkodni kezdett, miképpen vehetné elejét okossággal ennek a veszedelemnek.
Ezután követeket küldött Újlaki Miklóshoz és Zsigmond grófhoz, és azt üzente nekik:
-    Magyarok vagytok, s jól tudjátok, mit szenvedett eddig Magyarország a pártoskodás miatt. A régi veszedelmekből a jövendőket jól megérthetnétek. Sokkal tisztességesebb volna tulajdon atyátokfiának, az igaz választott királynak engedni, semmint az idegennek.
Térjetek hát udvaromba, itthon fő tisztségeket viselhettek, csak ismerjétek el Mátyás királyi címét. Egyebet semmit tőletek nem kívánok.
Sokszor megjárták a követek az utat, míg végre a két pártos úr ismét a királyhoz hajlott.
És Mátyás király nagy okossággal a boszniai királyság címével lekötelezte Újlaki Miklóst és Felső-Magyarország főkapitányságának nevével gróf Zsigmondot. Mihelyt őket kirándította a császár pártolásából, mindjárt meglankadott a császári igyekezet.
De azért a császár, aki a korábbi diadalomért felfuvalkodott, ismét sereget gyűjtött, és mindenfelől segítséget hívott. Szólította Újlakit és társait is, de ezek veszteg maradtak.
Mátyás király sem késlekedett, erős hadat szerzett, és a sereg vezetését Zsigmond grófra bízta.
Amikor a két sereg egymással szemben állott, Zsigmond gróf tanácskozásra szólította Nagy Simont, és azt mondta neki:
-    Lehetetlen dolog az, Simon, hogy pártoskodás nélkül királyt ne emelhessünk, mert ki ezt magyarázza felőle, ki azt. Én azelőtt ellene támadtam Mátyás királynak, te pedig miellenünk vívtál, és gonosz szerencsédből valamennyire te is, úgy, mint én megfertőztetted a nevedet. De most kérlek tégedet, emberkedjünk mind a ketten, és vitézségünkkel töröljük el előbbi vétségünket, hogy a gyalázat helyett tisztességünk legyen. Ezért ha van kedved hozzá, arra kérlek, hogy igen reggel, még virradat előtt induljunk ki a sereggel, és üssük meg a császár táborát. Mert gyakorta igen jó vakmerő bátorsággal megijeszteni az ellenséget, kiváltképpen a németet. Mert a németek természet szerint kevélyek. Ha az ellenségben valami félelmet látnak, annyira elhiszik magukat, hogy azután már senki sem állhat ellenük. Ha pedig valamennyire megijeszthetik őket, annyira félni kezdenek, hogy soha többet a helyükre nem állanak. Hívjuk hát össze a hadnagyokat és a századosokat, adjuk elő a tervünket, hallgassuk meg a tanácsukat, és intsük őket, hogy ki-ki virradat előtt felkészüljön, s amikor a dobot megütik, üssük meg az ellenséget.
Amikor Nagy Simon a tervet meghallotta, nagyon dicsérte a gróf tanácsát. Ezért aztán összehívatták a hadnagyokat meg a századosokat, és velük mindent elvégeztek. És a végzés szerint még hajnal előtt megütötték a császár táborát.
Amikor a németek meglátták, hogy rajtuk vannak a magyarok, igen megijedtek, bár a táboruk körül volt véve szekerekkel.
Mindenfelől nagy lárma, kiáltozás és zenebona támadt. A németek egy része a tábor megoltalmazására sietett, mások a sereget akarták csatasorba állítani.
Alig vonultak ki a németek a táborból, a magyarok mindjárt rájuk csaptak. Az első rohammal elsöpörték őket.
Amikor a többi német látta, hogy a sereggel mi történt, nem várta meg a magyarok rohamát, hanem futva futott, a tábor másik kijáratán elmenekült.
De Nagy Simon a lovasokkal a németek után vágtatott, és futás közben sokat levágott közülük.
Ezalatt Zsigmond gróf seregével a tábort elfoglalta, aztán megtérést fúvatott a trombitásokkal. Amikor a sereg felsorakozott, a gróf a vitézeket megdicsérte, majd a király elé vezette őket.
Mátyás király nagy örömmel fogadta a sereget. Erősen örvendezett rajta, hogy a császárnak a maga erejéből keményen visszafizethetett.
Frigyes császár pedig nagyon bánkódott a vereségen. Szégyellte, hogy az ifjú Mátyás diadalmas lett ellene, és kételkedni kezdett abban, hogy a magyar királyi birodalmat valaha is elnyerheti.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf