Erdélyi József: Pünkösdi ének

Balassi Bálint emlékének
A „Nem szoktam, nem szoktam” nótájára

„Áldott szép Pünközsdnek gyönyörű ideje”,
esztendő fiatal felének teteje,
rózsával-kalásszal  koszorúzott feje,
kenyérmag-mezőket hullámtató szele;

benned az esztendő el is végeztetik,
bor, búza és béke mértéke megtetszik;
áll a vetés vagy dől, hajlik avagy fekszik:
várja hogy aratni, vágni mikor kezdik…

Új kenyérre új bor késő ősszel forr meg;
hóra a kisbárány, ágyba a kisgyermek,
medvebocs barlangba: őse az embernek,
születik havában havas decembernek;

téli éhínségben meg is megöletett,
hogy lásson az ember új tavaszt-életet,
új eget, új földet, március havában,
mikor az ibolya virágzik javában;

források buzognak, fák-bokrok rügyeznek,
nyájak az új fűnek ugyan örvendeznek;
gödöllők s juhollók vígan ugrándoznak,
s vérengző állatok bennük ragadoznak.

Kosok-bakok, mének, bikák vívnak s hágnak,
férfiak harcolnak s békülnek, mert vágynak
ura lenni minden erdőknek-mezőknek,
feje minden népnek s bálványi a nőknek.

„Áldott szép Pünközsdnek gyönyörű ideje”,
benned énekel a hangos fülemile;
s benned hallgat el, ha fiai repülnek,
s még egy kis ideig közös ágra ülnek…

                                                         1968