Szegény legény, szegény leány

Magyar népballada

Szegény legény, ne menj
A sáros verömbe,
Haj, majtég belé esöl
A veszedelömbe!

– Ne félj, leány, ne félj.
Nem esömverömbe,
Haj inkább esöm veled
Örök szerelömbe.

Tudd meg, legény, tudd meg,
Szegény leány vagyok,
Haj, még jó gúnyám sincsen,
Télbe majd megfagyok.

– Ne félj, leány, ne félj,
Hogy olyan szegény vagy,
Haj, meleg a szerelmöd,
Majd fölolvad a fagy.

Tudd meg leány, tudd meg,
A szerelöm elmúl,
Haj, aztán minden kincsünk
A sáros porba hull.

i – Ne félj, leány, ne félj,
Hogy elmúl szerelmünk,
Haj, mind örökségünköt
Fölváltsák gyermökünk!   

Endrődi Sándor: Magyar népballadák