Szigethy Ferenc: Szabadkán, Gyóni városában

- Gyóni Géza 60. születési évfordulójára -

Emlékőrző szép Szabadka
kopogok a szíveden:
esztendőkön áthaladva
két karodba érkezem.
„Város, büszke Bácska szíve”
boldog vagy, hogy mondhatod:
Gyóni Géza valamikor
a tied volt, itt lakott!

Kőházak közt lakó Lélek:
város lelke jöjj velem:
ami emlék van felőle,
én most mind átölelem.
Öltözzünk fel ünneplőbe,
legszebb versét mondjuk el,
érezze meg Bácska földje:
itt most minden ünnepel.

Ez volt itt a lakóháza:
négy fal: négy igaz barát -,
itt írta le „Őrangyal”-hoz
a legelső verssorát. –
Ó, hányszor vágyott itt lelke
országhosszig szállani
s csak lehulltak e falak közt
csalódottan szárnyai.

Ez a régi szerkesztőség,
hol folyt a kenyér-robot,
keressük meg idejéből
a Bácskai Hírlapot:
itt egy cikknek sorai közt
mintha kezét sejteném –
ott a régi Áchim névvel
egy kedves szép költemény.

Ez a kávéház terasza,
hol állt s várt a nagy tömeg
a világháború kürtjét
lelke e helyt fújta meg –
itt szavalt a városháza
kőárkádjai alatt –
Petőfihez hasonlított
már akkor a pillanat!

…Boldog Bácska, szép Szabadka
nálunk többet láttatok,
mi csak úgy láttuk már Gyónit,
mint napot, mely fent ragyog;
nektek több adatott ennél:
a kezdet, a hajnalpír:
névtelen kis újságíró,
hadbakelő pionír!

Harangszó, 1944. július 9; p. 1.