A kvártélyos katona
Magyar népballada
,Jó estét asszonyom,
Főztél-e vacsorát?’
«Vacsorát nem főztem
Nem vártam katonát.
Te szolgáló, jó leányzó,
Fűtsd be azt a szobát,
Kettő konyha körül légyen,
Egy pincébe bortért menjen,
Minden elég legyen!
Isten hozott hozzám,
Szép magyar gavallér!
Illik oldaladra
Patrontás pantallér.
Lesz jó széna a lovadnak,
Jó kovártély lesz magadnak –
Köszönd asszonyodnak.»
,Kérem asszonyomat,
Hadd üljek ölébe,
Hadd tegyem kezemet
Kincses kebelébe;
Kicsi nem árt, nem is tesz kárt,
Le sem töri gyönge ágát,
Aranyos bimbóját.’
«Félek katonától,
Hamis portékától,
Mert ki tudja venni
Titkát mátkájától.
Egy éjszaka mulatozik,
Ölelkezik, csókolózik, –
Odább masírozik.»
,Ne hidd el, asszonyom,
Nem olyan vagyok én,
Virágos kis kertben
Palánta vagyok én.
Kicsi nem árt, nem is tesz kárt,
Le sem töri gyönge ágát,
Aranyos bimbóját!’
Endrődi Sándor: Magyar népballadák