Erdélyi József: Nyár elé

akac Lombosodik az akácfa,
kivirágzik csakhamar.
Közeleg az érlelő nyár,
aranykalászaival.

Lesz valami állandóság,
nem ez a sok változás,
nem ez a sok kamasz újság,
ez a tarkabarka láz.

Megsűrűdik a fák lombja,
megritkulnak a dalok,
én is a tűnt ifjúságra
kevesebbet gondolok.

Annál többet a jelenre:
hogy használjam az időt,
gyarapítsak, takarítsak
a halálos tél előtt.

Örülök az új kenyérnek,
megvesz minden új gyümölcs. –
A lázongó vad legényből
így lesz higgadtelmű bölcs.

Olyan jó lesz az őszt várni:
a sárguló levelet,
ahogy télen szoktam várni:
mikor lesz már kikelet.

Ritkán rikkant majd a rigó,
de a tücsök untalan
szól egyhangon, mint az élet,
ha fele már odavan.

Lesz virág is, hervasztóan
tűz bár a nap sugara,
napraforgó a határban,
és a kertben dália.

Sárga levél a zöldek közt,
barna hajam közt fehér…
Nem jöhet már semmi újság,
csak a nyár, az ősz, a tél.

Nem jöhet már semmi, semmi,
csak új tavasz, új világ,
és utánam, hűlt nyomomba,
új élet az ifjúság…

1932