Lisznyai Kálmán: Hej ez előtt…
Hej ezelőtt olyan voltam,
Mint az énekes madár;
S most olyan néma a lelkem,
Mint az elhagyott határ,
Bevéstem lágy panaszomat
Egy nagy kemény kőbe;
Felszivárgott a haragom
A tüzes mennykőbe.
Azt a sok szép szót sajnálom,
Miket gyöngyként szórtam rá:
Szívem hitét, reménységét
Egészen rá pazarlá.
Széttépett reménységemből
Nincsen már egy szál is, –
Bánatomból nótát csinál
Még a kis madár is!