Imre Flóra: Sapphicus
Lázverő féltés remegése rázza
Védtelen testem, ha csak egy mosolyt is
Másra villantasz, ha csak egy szavaddal
Más felel fordulsz,
Görcsbe rándulnak koszorúeremnek
Izmai, s sziklák tömik el a torkom,
Hogy szemedbe nézhet akárki, melléd
Léphet az utcán,
Hogy vagy akkor is, ha nem énvelem vagy.
Mert ha meglátlak, meredek rubinból
Metszve rózsái: tüzes ágy a mellem,
Combinaim, mint
Íj, feszülnek meg, dübörögve vágtat
Még a vénákban is a vérem; egyre
Élesebb fények zuhanása: síkos
Testű sötétség.