Fújdogál a szellő
– magyar népballada –
«Fujdogál a szellő
A Nájgebáj felől,
Rossz híreket hallok
Az én fiam felől…»
«Ne csodálkozz anyám,
Hogy én sárga vagyok:
Kilenc esztendeje,
Hogy én itt hervadok.»
«Halottad-e hírét
Híres Nájgebájnak?
Hát a benne lévő
Sötét áristomnak?»
«Nájgebáji urak
Tizenketten vannak.
Mind a tizenketten
Rólam tanácskoznak.»
«A tizenegyedik
Nevemet olvassa,
A tizenkettedik
Rám a törvényt szabja.»
«Hallottam, hallottam,
Voltam is már benne,
Verje meg az Isten,
Aki építette.»
«Nagy a kerítése,
Magos az ablakja,
De sok édes anya
Sírdogál alatta.»
«Ne sírj, édes anyám,
Így kell annak lenni,
Minden nemzetségben
Kell egy rossznak lenni!»