Jókai Mór: Az új kenyér

Itt vagy tehát! megjöttél végre!
Kiért küzdelmes munkát végze
A mindig áldozó erény.
Az év, mely halva született, -
Midőn te megjelensz, letelt,
Óh várt, óh áldott új kenyér!

Boldog hazánk, hol egykor ingyen
Termett a jóból édes minden,
Még annak is, aki henyélt
Ki azt is, aki téged kővel,
Kenyérrel dobtad vissza, jövel.
Áldd s becsüld meg az új kenyért.

Nézd, a kalászban minden búza –
Szemet Istenkép koszorúzza.
Aranyt hullámzik a fenyér.
A Jézus mondá a kenyérre:
„Én testem ez.” E mondat érve:
Valóban az vagy új kenyér.

Zeng már a tarlón vidor ének,
Ember öröme tetszik égnek;
Boldog szív kedve mennybe ér.
Rossz évnek álma elfelejtve,
Jobb évnek táncza újra lejtve
Láttodra, áldott új kenyér.

Kitárta a föld keble kincsét,
Nincs többé koldus, nincsen ínség!...
…Csak egy van, aki mit sem nyér.
Midőn mindenki újra éled,
Csak a költő nem kap belőled,
Óh várt, óh áldott új kenyér.

                                  1864