Vörösmarty Mihály: Álom és való
Álmaim a csalfák, éjfélkor adák meg ölemnek
A kedvest, s forró csókjait itta tüzem.
Még boldogságom soha ekképp nem vala teljes:
A szív kéjeiben lelkem örömre hajolt.
Serkentem; tündér javaim kisuhantak eszemből,
S most a csók helyein gyenge könyűke remeg.