Sárosdi Ilus

Magyar népballada

Sárosdi Ilusnak fekete a szeme,
Jaj de szépen illik rá a szemöldöke!
Szőke legény, hogyha aztat megláthatja,
Jaj de szerelmesen mosolyog rá szája!

A földvári tömlöc a Duna-parton van,
Siák Jancsi régen már abban fogva van,
A Siák Jancsinak gyolcs inge, gatyája
Gyöngén lobog, ha áll a tömlöcajtóba.

A Siák Jancsinak helyes a csizmája,
Ráverték a vasat picinyke lábára.
A tömlöc oldala vetett nyoszolyája,
A tömlöc teteje takaró párnája.

Kedden nyolc órakor feláll az úr széke,
A Siák Jancsinak jelen kell lennie;
Sárosdi Ilusnak szíve majd meghasad,
Ha a Jancsi lábán meglátja a vasat.

A Sárosdi Ilus piros cipellője
Nem sétál már többé a tömlöc elébe;
Mert a Siák Jancsit ítélték fogságra,
Csütörtökön viszik négy lovon Szegszárdra.