Jankovich Ferenc: Szüret után

Ki megérzed a csillagok szagát
s az őszi hold lehulló kék ízét
és mégy hűvös, kékfényű éjszakák
borérlelő derében, ó, miért
tévedtél erre, költő, ki hívott?
Hisz nélküled is megvan egy szüret –
a hegy levéből mindenki ivott
és senki sem vált sóhajtást veled.
Ki nyújtja szomjas ajkadhoz szívét?
csak árnyékoddal sétálsz egymagad,
s ki megérzed a csillagok ízét,
mehetsz a hulló őszi hold alatt,
mehetsz hűvös, kékfényű éjszakák
borérlelő derében szomjasan…