Bata János: Melléd ülnék

Melléd ülnék, szegény, árva Gyóni Géza,
ha többre nem is, csak egy éjszakára,
hogy egy korty bor, meg egy falat kenyér mellett
feledjük a pártoskodókat, a vitézkedőket!
Tarisznyámban összekotornám a maradék morzsát,
szalonna bőrét és egy fél fej vöröshagymát.
Ha többre nem is, csak egy éjszakára…

Melléd ülnék, szegény, árva Gyóni Géza,
hogy elmondjam neked: már nem csak a tető a roskatag,
hanem alapjaiban rendült meg a haza,
és mégis vannak, kik a szálkát keresik,
pedig a gerendák reccsenése az égig hallik!
Csak egy éjszakára felednénk az árulást!
A nyitva felejtett ajtón szél rohangál…

Melléd ülnék, szegény, árva Gyóni Géza,
hogy veled osszam meg az utolsó lyukas garast,
mert az uzsorások miatt nekünk csak ennyi maradt, –
egy éjszakára csak, erre az egyre talán ez is elég,
a többi úgyis mindegy már, hisz légörvényben forgunk,
mint falevél, fölöttünk elborult a csillagos ég,
alattunk a föld mocsaras, bűzlő ingoványba vész…

Melléd ülnék, szegény, árva Gyóni Géza,
mert együtt talán könnyebb lenne elűzni
a hitetleneket és az üzérkedőket,
elűzni őket, csak egy éjszakára, el a hazából,
őket, kiknek Mammon az egyetlen istene,
mert ellopnak tőlünk mindent: a földet, a vizet, a lelkeket!
Tomboló förgeteg, söpörd ki a hitetlen üzérkedőket!

Melléd ülnék, szegény, árva Gyóni Géza,
mert ketten könnyebben győznénk
a csahos nyelvvel hazaszeretők fölött,
kik elhazudják a sintérgödörbe lőtt,
összedrótozott hullák megcsonkított, meggyalázott áldozatát.
Sírva kiáltanám: Istenem, ne többet!
Egyetlen éjszakára, csak egyetlen éjszakára könnyítsd meg szenvedésüket!

Ülnék melléd, szegény, árva Gyóni Géza,
hátha egy éjszakára feledném a jajkiáltásokat,
a fölperzselt földet, a megégett embereket,
a fölgyújtott szárkúpok fölött keringő füst-lelkeket.
Ködbe vész a föld, az aknagránát szaggatta mezők…
Csak egyetlen éjszakára élnék át ők,
a csahos nyelvvel hazaszeretők, ezt a tömérdek kínt!

Melléd ülnék, szegény, árva Gyóni Géza,
ha többre nem is, csak egy éjszakára,
hogy egy korty bor meg egy falat kenyér mellett
feledjük a szenvedéseket.
Tarisznyámban összekotornám a maradék morzsát,
szalonna bőrét és egy fél fej vöröshagymát.
Ha többre nem is, csak egy éjszakára…
                                                                                                         2009.