Sárosi Árpád: A szerelem szentírás

A szerelem szentírás, leánykám!
Prófétái: száz meg száz remény;
Légy te egyik hű apostolává
S e szent könyvet hadd nyissam fel én.

Úgy van én pappá leszek leányka!
És habár e szent könyv lapja sok;
Minden igét, mely csak üdvöt ígér,
Enszívemmel végig olvasok.

S oda helyzem kebled oltárára –
Oda illik a hű szerelem –
S minden búdat tiszta boldogsággá
Könnyeimmel átkeresztelem.

Fogd e könyvet! üsd fel, ahol tetszik,
S vele együtt tárd ki kebeled –
S addig olvasd, míg egy lapra nem jutsz
Hol az igét rajta fölleled:

«Míg szeretni tisztán semmi vétek.
Nem szeretni mindig szörnyű bűn;
De ha van bűn, megbocsáthatatlan,
Csak ez egy az: nem szeretni bűn».