Bándi úrfi, Bátori Boldizsár, Katonadolog /magyar népballadák/

Bándi úrfi
Magyar népballada

Hallottátok hírét
Híres Barassónak?
Abban csináltattak
Éltető tömlöcöt;
S abban fogva vagyon
Mezőbándi úrfi.
     Mezőbándi úrfi
Egyszer ezt felelé:
«Hogyha volna nékem
Egy íródeákom
S egy bízott emberem:
Íródiákommal
Levelet íratnék
S bízott emberemtől
Levelem küdeném.»
     Hát azonban dobban
Az ő édes anyja:
«Anyám, anyám, anyám!
Lelkem édes anyám!
Milyen álmot láték
Az éjjel álmomban:
Két sing veres zsinór
Az én nyakam körül;
S két fekete holló
Az én fejem felett?!»
,Üsse guta, fiam,
Azt a te álmodat:
Két sing veres sinor –
A te piros véred;
S két fekete holló –
A te két hengéred.*
«Anyám, anyám, anyám!
Mikor engem szültél,
Szültél volna követ;
S mikor feresztettél
Gyenge meleg vízbe,
Feresztettél volna
Forró-buzgó vízbe;
S mikor takargattál
Gyenge gyolcs ruhába,
Takargattál volna
Forró parazsába!»…

* Hóhérod

Bátori Boldizsár
Magyar népballada
           
Asztalnál ül vala gyönge Judit asszon,
Lábánál röngette szép arany bőcsőjit:
«Beli, fiam, beli, szép futkosó fiam!
Mert neköd nem apád Bátori Boldizsár;

Ím, az a te apád, erdéji kapitány
A ki adta neköd szép arany bőcsőjit,
Annak négy szarvába négy arany perecöt,
Osztán a fejedre bozsongi süvegöt.»

Az ajtón hallgassa Bátori Boldizsár.
«Meg ne tagadd, asszon, mostan beszédödet.»

«Bizon nem tagadom, lelkem jámbor uram,
Leányokat szidom, a rossz leányokat:
Virágomnak szépit nyilatlan leszőtték,
Bokrétába szőtték, legényeknek tötték!

Megtagadád, asszon, mostan beszédödet?
Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszon feleségöm!»

«Minnyát nyitok, minnyát, lelkem jámbor utam!
Hadd hozzam lábamba karmazsin csidmámot,
Hadd vessem nyakamba vont arany szoknyámot.»

De nem győzé várni, berúgá az ajtót.
«Készülj, asszon, készülj hónap álló délre,
A rózsapiacra, a fővevő helyre!»

«Hol vagy édes szolgám, legkedvesebb postám?
Készítsd elő nekem hat lovas hintómat!»

Ők elkészülének, el is indulának.
El is indulának, oda is jutának.

«Várj kicsit, várj kicsit, te fekete hóhér!
Mert a halottnak is hármat harangoznak,
Lám árva fejemnek egyet sem kondítnak.»

Azomba érközik erdéji kapitány:
Egyszer megfordítsa, kétszer megcsókojja,
Kétszer megfordítsa, százszor megcsókójja:
«Enyém vagy, nem másé, te asszonyi állat!»

Katonadolog
Magyar népballada

    Katonának vagyok én beírva,
Jár a rózsám én utánam sírva, –
A ki adta! kényes kapitányja,
Ne kacsingasson az én rózsámra!

    Kapitány úr, igen szépen kérem,
Hallgassa meg az én nagy kérésem,
Hagyjon békét az én galambomnak,
Nem nevelték a kapitány úrnak.

    Hogy ha nem hagy békét a rózsámnak:
Majd felcsapok bujdosó betyárnak;
Van még rétség elég a Sárrétben,
Van még erdő Bihar vármegyében.