Agócs Sándor: November
hajnalban mikor a legtöbb ember születik
és a csöndbe úszik minden mozdulás
a száraz kiégett levelek között
nagyon is egyforma újra minden
és mégis mennyire más
könyörtelen és hűvös a reggel
bár éget az Isten mutatóujja
kihűlt helyedre hiába várod
amíg kerül sok helyből-áldott
penész-szagú glória
úgy járok itt e fáradó őszben
mint aki másik világba tér be
s alámerül majd felbukik megint
de nincs egyetlen szava se
a közelgő télre