Sértő Kálmán: Verssorok Illyés Gyulához
Őszülök már, írom le kevélyen,
Szívemben fáj ez az írás mélyen,
Láthatatlan nagyon-nagyon mélyen,
Ezer messzi hajnalodó éjen.
Volt nevem is, becsülni is kezdtek,
Nem a magam sorsáért szerettek,
Az emberek irigykedni kezdtek,
És ugató ellenségek lettek.
Krónikám szól a szép ifjúságról,
Kőfalak közt hervadó virágról.
Ezüstkönnyek kibuzogásáról!
Asztaltól, a szívig érő sárról…
Elosonás a védekezésem,
Kevés szemek látják a menésem,
Távolod halvány suhanásom,
Megszűnik majd visszaugatásom…
Budapest, 1935. augusztus 30.