Dobai Béla: Gyóni Géza
Hideg az éj… vágy ül a szánon,
Csilingel az orosz trojka,
Döng-reng az őrnek nagy csizmája
S hull a hó az ablakokra…
Ki áll ott a hómezőben?
Néz az őrre, majd az égre
…Szörnyű idő! őrült idő!
Őrült jár csak most az éjbe’!...
A tépő vágynak ihletében
Áll a fogoly…nyitva melle,
Rongyos papírja csont kezében:
Magyar kínját szedte versbe…
Sivít a szél!...beletép, mar
Őszült ifjú üstökébe
S elragadott rongyos verse
Elakadt a drótsövénybe…
S a nóta szívét ott szúrta át
Muszka sövény kerítése
És ott lelték meg magyar dalát
Másnap piros verítékbe
Piros lett a hó alatta…
De az a dal, vérző ének
Eljön hozzánk tél-időben
Halhatatlan hős emléknek…
Ha jársz a télben, hóba-fagyba,
Szibériás hidegségben:
Oh, itt zokog, sír az a nóta,
Hallhatod a zúgó szélben
És ha meleg szobátokból
Kinéztek: szent őrjöngésben
Ő jár ott kint…fergeteges
Tépett, rongyos köpenyében…
1939