Szabédi László: A szabédi nagyréten
Boldog vagyok kicsit,
mert kínjaim kicsik,
fut a nagyja előlem;
múltam múló agyrém,
a szabédi Nagyrét
kapat már új erőre;
életemet onnan
kezdem el, ahonnan
kiszülettem belőle.
Ebben a faluban
élt a nagyapám s ugyan
ebben élt minden üke,
kik évszázadokon
által székely jogon
öröklék mindenüket
a nemességszerző
Mártontól, ki első
ízben hordta nevüket.
Apámat a szükség
az ősi örökség
eladására bírta.
Vasutasnak állott
s gyermekeit, hatot,
gimnáziumba írta.
Látott bút, bajt, könnyet,
hogy nekünk a könyvet
ládaszámra szállítsa.