Flórián Tibor: A föld nem ad hazát…
A föld nem ad hazát,
a haza nemcsak kert,
nemcsak erdő
– levele lehullhat
s újra nő –
nem tó és nem völgy,
a haza a haldokló szívében,
s egy néma virágban is testet ölt.
A haza nemcsak nyelv,
a gyermek-szájú reggel
hiába köszönt rád magyarul,
ha idegenek lesnek rád
a kóbor éjben,
vadul.
Hiába állnak köréd,
nem védenek meg
emlékeid:
a hársak és a jegenyék.
Hiába zúgja föléd
hangos örömét
a magyar március,
az októberi jaj
is hiába sír,
s hiába szaval,
hasztalan hallod
a korbácsként suhogó
szavakat.