Tűz Tamás: Halálos szójáték
Alkalomadtán majd elmondom
vagy leírom sajátkezűleg
hogyan babusgattam milyen hűhót csináltam
ínycsiklandó, szemrevaló képzettársításaimból
amint asztalt bontottunk
vivátozva, mókásan
szürcsölve a bólét
egy kis hejehujától sem riadva vissza
a zálogosdi keserű emlékeit lehörpintve
visszavonultunk az egyedülvalóság párnái közé
egyszerre bőgőmasinává váltunk
eltorzult életösztönök s a művi beavatkozások
határsávjába értünk, elébevágtunk tragédiánknak
nincs már Léda sem Adél
– idézek –
csak valami
szavakba se szedhető
mozaikba se rakható
fekete misztérium
Túléljük ezt is
Éldegélünk szívósan mutáló vágyainkkal
egybevágó érdekeinkkel. Ügyeskedünk is, tökfilkók
tucatemberek, fölcseperedünk a választékos
társadalmi rétegekbe, szürke lakmározásba
sárpuha vígasságba
Szép lesz ez neked?
Jó lesz ez neked?
Ha patakokban is folyik csalódásunk
elidegeníthetetlenül, szégyenlősen
nézzük majd egymás szárnyalását.