Interjú Neagu Djuvara történésszel /a román történelemszemléletről/
Részlet, a Vlad Mixich által 2008-ban a hotnews.ro-nak készített interjúból.
Románból fordította: Csata Ernő
V.M.: Tehát jó irányba változik a történelem?
Neagu Djuvara: Ha modellnek a Római Birodalmat vesszük, annak is a végét, amikor csak a széleken voltak háborúk, akkor hasonlítunk ahhoz. De, engem az aggaszt, hogy beléptünk ismét egy középkorba. Vagyis, kihal végérvényesen a nyugati civilizáció. Lassan, de biztosan.
V.M.: Melyek a tünetei?
Neagu Djuvara: A tüneteit már rég érezzük, egy olyan erkölcsi szertelenségben, amilyen nem volt még soha. Hadd említsek egy példát: a mai forrongó fiatalságnak nincs semmilyen ideálja. Nem egy eszméért lázad, csupán azért, hogy romboljon. Ez azt jelenti, hogy valami elromlott. A fiatalságnak, amelyik általában a jövő eszméinek a hordozója, még a téves eszméknek is, ahogy a kommunizmus esetében volt, ma semmilyen ideálja nincs…
A második tünet, amit mostanig nem láttunk: a gondolkodás és a művészet bizarr, nagy fordulata (ami általában több tíz vagy száz évvel később következik be egy birodalom bukása után) a nyugati civilizációban 1905-1913 között kezdődött, tehát az amerikai imperializmus megjelenése előtt. Példaképpen, a szobrászatban Brâncuşi megszakítja teljesen azt a hagyományt, amelyik Michelangelotól Rodinig tart. A zenében úgyszintén, ahol a bécsi iskola és Bartók Béla, mind szakadást jelent attól a zenétől, amit Monteverditől egészen Debussyig ismerünk. A gondolkodás és a művészet minden területén brutális letérés tapasztalható a 20. század elején. Ez azt jelzi, hogy kezdünk újra egy középkort.