Jankovics Zoltán: A harmadik szem

Jólesőnek éppen nem nevezhető álmomból a telefon fülsértő rikoltozása riasztott fel. (Ideje lenne csengőhangot cserélnem.) Kellett egy kis idő, mire visszaszivárgott az öntudatom, és kótyagos fejjel eljutottam az asztalig, ahol a mobilom mellett még ott állt egy gusztustalan, barnásra cserepesedett csészében a révülős teám maradéka. A jelek szerint kissé túladagoltam a főzetet. Nem először fordul elő, amióta öcsém az ukránoktól szerzi be a gyógyfüveket. Talán át kellene állnom öngyújtógázra, ennél a pokoli émelygésnél még az is jobb. Vagy inkább felhagyni az egész spiri-pop biznisszel a fenébe. Csak hát enni-inni, ruházkodni akkor is kell, ha az embernek történetesen hónapok óta nincs munkája. A hiszékenység pedig még mindig jó üzlet. Nagyon jó.
A készülék közben elhallgatott, majd kisvártatva újra csengeni kezdett.
- Tessék, Harmadik szem Kft., révülés, jövőbe látás, paranormális érzékelés. Miben segíthetek?
- Te idióta!
- Önnek is szép napot uram. Ha bemutatkozna, és kicsit pontosabban megfogalmazná, hogy mit szeretne...
- Azt szeretném, ha marha gyorsan lehúzódnál! Itt szüttyögsz előttem az ízléstelen reklámmatricás-hieroglifás furgonoddal hetvennel Hejőpapi óta a belső sávban, miközben az egész hármas kong az ürességtől. És hogy ki vagyok? A lila chrysleres mögötted. Ha nem a jövőbe lesegetnél, hanem a visszapillantódba, akkor már régen rájöhettél volna magadtól is te táltos majom!
Az erős belépő okozta sokk ellenére lassanként kezdett összeállni a kép. Első reakcióként ugyan sarkon fordultam, vajon tényleg van-e mögöttem valaki, de azután az ablakhoz siettem, ahol konstatáltam, hogy az öreg céges furgonom valóban nincs a szokott helyén a parkolóban. Kisvártatva felderengett, hogy az öcsém kérte kölcsön valami kihagyhatatlan üzlethez, amit egy Igor nevű félmaffiózóval szándékozott lebonyolítani Beregmittudoménmi határában.
- Zodiákus szimbólumok.
- Miii?!
- Nem hieroglifák, hanem zodiákus szimbólumok vannak a kocsin. Az ízléstelenséget pedig kikérem magamnak. A matricák nem az Ön szájíze, hanem bizonyos térrendezési vezérelvek alapján kerültek a nekik megfelelő helyre. Különben is: egyáltalán nem mindegy, hogy hieroglifa vagy zodiákus, ugyanis az állatöv jegyei nagyban meghatározzák a...
- Na fejezd be gyorsan Nostradamus, aztán igyekezzél kifelé! Nem érek rá a hülyeségeidre. Mennék jobbról, de akkor nem lennék okosabb nálad. Tanulj szépen tőlem, és legyél te is szabálykövető! De hamar ám, mert kihozol a béketűrésből!
- Igenis tanár úr, csak annyi türelmet kérek, amíg megtalálom az indexet. Ritkán használom ugyanis, de a szabálykövetéshez most elengedhetetlen...
- Hogy az a jó édes...!
Kinyomtam a hívást, mert már kezdett agresszívvé válni, és az nekem nem kenyerem. Nem fér össze a spiritualitással. Előkerestem a noteszemet, abból az öcsém éppen aktuális telefonszámát (havonta váltja az ilyen-olyan hitelezői zaklatások és fenyegetések miatt), és komótosan bepötyögtem.
-Cső bátyó, mi a kotta?
- Az a kotta öcsém, hogy Hejőpapi óta megy utánad egy amerikai padlizsán. Egy Chrysler, ha minden igaz. Az eleje már a rakteredben van, talán azért nem látod. Húzódj le előle légy oly szíves, hiszen tök üres a külső sáv!
A telefonban döbbent csend. (A háttérből élénk, gyors ritmusú, szaggatott dudálás.)
- Hát te ezt honnan a fenéből tudod?
- Paranormális érzékelés.
Ismét döbbent csend – ezúttal kissé hosszabb.
- Bátyus te tényleg? Most komolyan? Én szentül meg voltam győződve róla, hogy ez az egész harmadik szem dolog, meg tisztánlátás, meg klervojansz vagy mi a franc egy világnagy kamu a részedről.
- Úgy ismersz?
- Hááát... Őszintén szólva úgy.
- Akkor ideje felébredned öcsi. Lehúzódtál már?
- Még nem, de már majdnem nekiálltam.
- Csipkedd magad! És a kedvemért ezúttal használj indexet! Ne feledd, figyellek!
- Persze, persze.
- További jó utat. Aztán ha hazaérsz, összeülünk majd beszélgetni egy sör mellett. Van valami vicces mesélnivalóm.
- Feltétlenül bátyus. Feltétlenül.