Baráth Zoltán: A Sötét Oldal

„Ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd!” – Friedrich Nietzsche

Nem tudom, mi ez bennem. Mi ez a sötét oldal? Amikor józan vagyok, eszembe sem jutna, hogy bántsak akárkit! Ám amikor iszok, valami átfordul bennem. Előretolakszik egy gonosz ivadék, egy parazita, mely rajtam élősködik. Ő viszont nagyon is rosszat tenni vágyik!
- Üsd meg! – suttogja. Az elmémben kristálytisztán hallom szavait. Próbálok ellenállni. De annyira nyomakszik – tolakodik az előtérbe. Ellenállhatatlanul. Mint egy kis féreg, fúrja be magát az agyamba.
Sajnos, ma este ittam. Hallom megint a hangját. Részegen ülök a volán mögé. Ide-oda kacsázva vezetek haza. Keményen kifarolok a kanyarokban. Hazaérek. Sötét és csend a házban. Nem vártak meg! Felébred bennem a düh és a harag. Mit gondolnak ezek? Majd kirángatom őket mindjárt az ágyból! Belépek a lakásba.
- Drágám! Hol a vacsorám? – kiáltom. Süket csönd felel. Felrobogok a lépcsőn. Kivágom a szobaajtót. A takaró érintetlen. A feleségem sehol. Átvágtatok a gyerekszobához. Az is üres! Leléptek! A feszültség bennem hatalmassá növi ki magát. Dühömben törni - zúzni kezdek. Szétverem az egész lakást. Megszomjazom. Lemegyek a konyhába. A konyhaszekrényben eldugtam egy üveg Irish Rose-t. A helyén egy papír-fecni vár:
„Drágám! Ha haragszol, ha nem! Ez nem mehet így tovább! Segítségre van szükséged! Így csak megölsz minket előbb-utóbb! Lehúztam a vécén az üveg tartalmát és közben arra gondoltam, hogy észhez térsz és elmész elvonóra! Ha ezt nem teszed meg, nem látjuk egymást soha többé! Nejed: Carla”
Ezt olvasni akkor és ott csak olaj volt a tűzre. Még tovább zúztam a lakást. Az egészet szétzúztam. Valamikor hajnaltájban, belefáradva a tombolásba, elaludtam.
Másnap szaggató fejfájással és valami iszonytató hiányérzettel ébredtem. Egyedül voltam a lakás romjaival. Újra és újra elolvastam azt a rohadt papír-fecnit. Gyilkolni való kedvem támadt. Eleinte. Később, már teljesen ki józanodva, át tudtam értékelni az egészet. Este hét óra felé felhívtam a tudakozót. Érdeklődtem, hol van a legközelebbi A.A. gyűlés. Megadták a címet. És elmentem.
Az A.A. (anonim alkoholisták) legközelebb egy bérház pincéjében tartotta a gyűlését. Székek körbe pakolva. Hideg, keserű kávé. Fonnyadt szendvicsek, mit a társaság maga. Fonnyadt arcok. Lesüllyedt senkik. Én is senkivé váltam, elvileg jól kellett volna éreznem magam a senkik közt. Mégis rosszul voltam és viszolyogtam az egésztől. Az alkalom vezetője megkérdezte, ki van itt először, mégis jelentkeztem. Talán ez a gyógyulás első útja. Talán adnom kellene neki egy esélyt.
- Szia! Ki vagy?
- Sziasztok! Paul vagyok és alkoholista!