Doktor Virág: Mert megtehettem!

Július volt és talán kedd. Tikkasztó, agyzsibbasztó meleg. Karam Boldizsár nem tervezett semmi különöset csinálni aznap munka után, csak lehúzni a redőnyt és leheveredni a kanapéra némi hideg sör kíséretében. Épp a jól megérdemelt pihenés járt a fejeben, amikor hazafelé menet, a Kristálypark közepe tájékán belebotlott egy igen különös fickóba. Alacsony volt, köpcös és meglehetősen torzonborz. Kissé zaklatottnak tűnt, amikor megszólította Boldizsárt:
- Lukács vagyok, Gőzös Lukács. Ugye Karam Boldizsárhoz van szerencsém? Mi már találkoztunk, ha nem csal az emlékezetem.
- Jó napot! Hogy ismernem kellene magát?
- Igen. Valamikor a kilencvenes évek derekán egy helyen dolgoztunk. A jenőhidai művelődési házban.
- Hm. Hogy ott? Az meglehet. De az tényleg régen volt. Azt az időszakot már ki is töröltem az emlékezetemből.
- Hát még szép, hogy kitörölte. Én is így tettem volna a maga helyében. Nekem viszont nem sikerült. Abban az időszakban ment tropára ugyanis az életem. Azóta sem találom a helyem. Magának köszönhetően.
- Hogy mi? Nekem köszönhetően? Szerintem akkor összetéveszt valakivel. Mégis mire gondol?
- Hát arra, hogy mondvacsinált indokokkal s némi ügyeskedéssel mindenkit eltávolított a helyéről. Például engem is.
- Én ugyan senkit sem túrtam ki. Pont hogy előremozdítottam sokak életét.
- Valóban így látja?
- Igen, így.
- Mégis, akkor mivel magyarázza azt, hogy lopással vádolt meg akkoriban?
- Mégis milyen lopással?
- Azt terjesztette rólam, hogy a művelődési ház eszköztárából eltulajdonítottam egy színes tévét és két mikrofont. Szépen elintézte, hogy ezt el is higgyék rólam. Aztán jól kirúgtak.
- Nem emlékszem ilyenre. Viszont ha lopott, meg is érdemelte a sorsát.
- Mondom, hogy nem loptam! Csak maga elhitette másokkal. Még a tévét és mikrofonokat is becsempészte a lakásomba.
- Ez nonszensz, kérem. Miért biztos annyira abban, hogy én tettem?
- Makkos Árpi, Isten nyugosztalja, mindent látott. Csak aztán őt is jól bemártotta.
- Azt se tudom, ki az a Makkos Árpi.
- Ő volt a karbantartó. Nem sokkal ezután felkötötte magát. De mindenki tudta magáról, hogy gazember. Most már elmondhatom. Már nem tud jobban tönkretenni.
- Nézze, én soha senki ellen nem vétettem. Azon voltam mindig, hogy a művelődési házban minden flottul működjön. Hogy minél több ember élvezhesse a programjainkat.
- Persze. Közben a nyolc ott dolgozó emberből legalább hat sorsát szépen elintézte. Mert maga akart a főszereplő lenne. A művelődési ház császára. Ne is tagadja!
- Mégis, mivel támasztja ezt alá?
- Makkos Árpit öngyilkosságba kergette, engem kirúgatott és börtönbe juttatott huszonkét hónapra. Utána a házam is elvesztettem, és azóta hajléktalanként tengetem az életem. Nyúzós Gedeon feleségét elcsábította, aki ezután önként mondott fel. Párnás Pétert sikkasztással vádolta meg, sosem kapott rendes munkát ezután. Nyerges Botondot lelökette a létráról szerencsétlen balesetnek álcázva a dolgot. Persze a piszkos munkát mással végeztette el. Megzsarolta Balta Bendegúzt, a pénztárost, hogy ha nem teszi meg, örökre elintézi. Ezt mindannyian tudtuk. Csak persze maga olyan körökben forgott, hogy mindezt megúszta.
- Ez aljas hazugság! Kikérem magamnak! Vigyázzon miket beszél, mert feljelentem rágalmazásért.
- No persze. Ez az amihez mindig is értett. Szépen kimosni mindenből magát. Mert maga ugye sérthetetlen! Fogadjunk, most is egy kacsalábonforgó palotában él, amire a pénzt mások tönkretételével szerezte meg.
- Nagyon téved. A Libegő-soron élek egy egyszobás, lepusztult lakásban.
- Nem hiszem.
- Nem? Jöjjön csak el velem akkor! Nézze meg a saját szemével.
Gőzös Lukács kissé hitetlenkedve ugyan, de elfogadta a meghívást. Már csak kíváncsiságból is. Úgy érezte, nincs veszítenivalója. A Libegő-sor közelébe érve, ami a város legelhanyagoltabb részén volt, Karam Boldizsár töredelmesen bevallotta, hogy igen, ő akart a művelődési ház kizárólagos, ünnepelt vezetője lenni, és ezért tett, úgy ahogy tett. Viszont a dolgozóknak ő rosszat nem akart, és szerinte mindenki jobban járt így. Nyúzós Gedeon feleségével azért kezdett, mert nem működött egyébként sem a házasságuk. Gedeon utána rátalált Nyűgös Mancikára, akivel tartalmas, boldog kapcsolatban él azóta is. Balta Bendegúzt, a pénztárost, azért vette rá, hogy lökje le Nyerges Botondot a létráról, mert látta, hogy a pénzügyekhez egyáltalán nem ért, és előbb-utóbb csődbe vitte volna a művelődési házat. A munkájához mégis ragaszkodott. Így viszont a bűntudattól vezérelve magától távozott a művelődési házból az eset után. Sosem került nyilvánosság elé a cselekedete. Szerencsétlen Nyerges Botondot pedig csak hozzásegítette ezáltal a kegyes, gyors halálhoz. Végstádiumos daganatos beteg volt ugyanis, amit igyekezett titkolni. Párnás Péter, kolléga sosem szeretett igazán dolgozni. Egy közös ebéd alkalmával bevallotta neki, hogy ha tehetné, soha nem dolgozna, csak pihenne egész nap. Azzal, hogy sikkasztást kent rá és börtönbe juttatta, csak hozzásegítette ahhoz, amire mindig is vágyott. Ami pedig Makkos Árpit illeti, nos, ő az átlagnál mindig is gyengébb idegzetű volt. Nagy szerencsétlenségére szemtanúja volt az ominózus esetnek, amikor Lukács házába becsempészte a tévét és mikrofonokat. Sajnos őt így tényleg be kellett mártania, ez való igaz, de az amúgy is szenvedésekkel és lelki gyötrődésekkel teli életét így legalább gyorsabban bevégezhette. Hány meg hány lelki traumától, depressziós pillanattól kímélte meg így, hogy öngyilkosságba kergette!
- S velem mi a helyzet? Miért gyanúsított meg lopással? Vajon milyen jó szándék vezérelte ezzel? - kérdezte meg végül kikerekedett szemekkel és kissé gúnyosan Gőzös Lukács. Legszívesebben ott helyben nekiesett volna Boldizsárnak, de a kíváncsisága az indulatainál is erősebb volt.
- Oh, hogy magával miért tettem ezt? Erre nagyon egyszerű a felelet: mert megtehettem. Maga sosem szólt vissza, mindig mindent úgy csinált, ahogy kellett, sosem mert hangot emelni a saját igazáért. Ez akár jó is lehetett volna az én szempontomból, hiszen az önálló gondolatokkal rendelkező és azokat hangoztató emberek engem csak hátráltatnak. De bevallom, végtelenül idegesített a töketlenkedése. Ezért kerülhetett ilyen méltatlan helyzetbe. Viszont a börtönévek sem keményítették meg ezek szerint. Pedig ha máshol nem, ott megtanulhatta volna, hogy csak magára számíthat igazán. Azt hittem, ez a helyzet végre öntudatos embert farag magából. De úgy látom, nem. Csak puffogtatja itt a vádjait, és közben még fedelet sem volt képes a feje fölé szerezni. Nagyon sajnálom, hogy a maga esetében kissé elszámítottam magam. De mit is tehetnék most?
- Semmit. - felelte Gőzös Lukács leforrázott arckifejezéssel. Majd hátat fordítva Boldizsárnak, kissé bicegős, de aránylag gyors léptekkel elmasírozott a helyszínről. Sosem tudta meg, hogy a Libegő-sori pusztulóban lévő, de még lakható házat, amelyben Bendegúz unokatestvére nemrégiben rejtélyes körülmények között elhalálozott, egykori munkatársa épp a rendelkezésére akarta bocsájtani.