Sógor Zsuzsa: Tanáriban

Ó, már december!
Ki vállalja, hogy betanít és előad egy kis betlehemest?
Na jó, rendben!

Kucsmák, subák, bekecsek kellenek. Kérjünk a szülőktől,
hátha van még valakinek.
Saját kincstári darabjaink koszlottak, molyosak.
Csak végső esetben!

Amikor év elején a térképeket rendezgettem a szertárban, láttam az angyalszárnyakat. A kétajtós szekrény mögé vannak becsúsztatva.
Porosak lehetnek. Ha túlságosan, akkor befújjuk őket ezüsttel.
Ha nem annyira, akkor csak az arkangyalét. Jelezve a rangját.

Egyszerű, érthető legyen a szöveg. Természetesen jeltolmácsolással.
Fontos Mária és József személye. Nevelési szempontból a legkomolyabb, legrendesebb tanulók közül válasszunk.
Legyen ez egyfajta elismerés!

A szent család vándorlását csak jelképesen!
Szamár nem kell, de néhány házhoz azért kopogtassanak be. 

A kis Jézus bölcsőstül ott van a színpad mögött.
Kaphat egy új takarót. Tavaly kockás volt, most legyen csíkos.
Vagy egyszínű.

Egy kis szalma is kéne, no azt nem tudom honnan...

Báránykáknak nyugodt óvodásokat válasszunk!
Különben kergethetik őket a színpadon a pásztorok, mint erre már volt példa.
Néha bégethetnek, nem túl gyakran. Mindenképpen jámbor benyomást kell kelteniök.

A három királyok szerepére túljelentkezés lesz. Királynak lenni jó!
De az elnevezést el kell nekik magyarázni. Biztos, hogy nem fogja valaki érteni közülük, hogy nem ő egyszemélyben a három királyok, hanem három különbözó király van, és ő az egyik közülük.   
Tehát van Gáspár, Menyhért  és Boldizsár - aki szerecsen király. 
Méltóságteljes mozdulatokkal nyújtsa át az ajándékokat.   
Ne csak úgy hirtelen! 
És persze mondják is, aranyat hoztam, tömjént hoztam, mirhát hoztam. Gondolni kell a szókincsbővítésre!
Tömjént, mirhát elmagyarázni, legalább a szereplők ne értetlenkedjenek! 
 Az aranyat tudják.

A csillag a barlang fölött - na azt csinálni kell!
Az eddigi elrongyolódott, nem is volt elég fényes, és különben sem látta senki az iskolafestés óta. 

Zene? Kell! Klasszikus.
Énekelni? Az éneklés nagyon fontos!.
Voltak napok, mikor el is felejtettünk dalra fakadni.
Pedig megmondták - énekeljünk minden nap, spontán.

A Mennyből az angyal mindenképpen, ez alap.
A Fehér karácsony, úgy vártunk rég...?
Most ezt azért nem, mert tavaly karácsonykor is elénekeltük, gyönyörűen jeleltük is, mégsem lett hó.
Ezért néhány tanulónk hiányérzetét fejezte ki, és kérdőre is vont.
Ez évben nem kockáztatunk. 

Az ünnepély után egy kis vendégséget tartunk a gyerekeknek.
A szülőktől nem kérhetünk se pénzt, se süteményt.
Hát akkor úgy, mint máskor... Mi süssünk otthon.
Meg hozunk be egy kis gyümölcsöt is. Szalvétát, asztalterítőt. 
Üdítőt nem, főzünk teát.
Itt a tanáriban, a kis teafőzőn.
Másfél óra alatt lefő. Betöltjük kancsókba. 
A hőmérsékletére ügyelni kell. Ne legyen túl meleg!
De persze túl hideg se!   

A karácsonyfa! Szerencsére ez nem gond. Mennyire jó, hogy az egyik tanulónk szülei megajándékoztak egy hatalmas műfával! Nagyszerű gondolat volt a részükről! A díszeket is vele adták.
Formás, nem hull, bevált. A megszokott helyre állítjuk.

Mindent megbeszéltünk?

Szóval így csináljátok!

Így csináltuk.
A gyerekek örültek.
Az új betlehemi csillagon egy kicsit megpihent a béke.