Csernák Árpád: Hosszú nyári napok

vákuum-idõ

 

álmomban etetem a vágy nagytestû kutyáit álmaimban etetem a vágy nagytestû kutyáit álmomban megetetem a vágy nagytestû kutyáit álmomban etetem a vágy nagytestû éhes kutyáit kutya hûség macska vágy álomszimbólumok macskáit (3) vadmacskáit (4) tigriseit (4) párducait (4) szótagszám a budai lakás Ispánkiék rozzant viskója helyett uszoda és a lakás ahol anyám tíz éve ül az omladozó rekamién és várja a halált és ahova én nem tudok bejutni mert a bátyám egy idegen kutyát telepített oda a kaposvári lakás amikor ideköltöztünk még egy kétemeletes polgárház állt velünk szemben lebontották megmaradtak a mögötte megbúvó viskók egy félház elõtte hevenyészett kutyaólak sárguló gaz most június van kánikula a viskóban lakik a cigányvajda a félházban a rabszolgája õt küldi lopni amikor kijött a börtönbõl a cigányvajda felfogadta lakás fejében azóta neki dolgozik egyszer átjött mihozzánk volt egy kis rakás megmaradt tégla az udvaron megkérdezte nem adnánk-e oda azt a kis téglát kutyaházat szeretnének építeni mondtam vigye csak aztán lássuk is azt a kutyaházat másnap ki volt téve egy kézzel írott tábla a viskó elé TÉGLA ELADÓ be vagyok kerítve balról a cigányok és a láncra fûzött kutyák jobbról a süket cipész üvöltõ televíziója hiába Chopin hiába az altató elmentem otthonról a kutyámmal legszívesebben elrohantam volna végérvényesen kirohantam volna (ebbõl) a világból a kutya akadályozott meg ebben láttam hogy jönni akar és akkor hát nem rohantam egy kutyával nem lehet rohanni pláne kirohanni csak sétálni sétálgatni meg-megállni bámészkodni de hogy (voltaképpen) miért is vagyok én itt azt nem tudom június ötödikén még játszottam zsinórban a negyvenegyediket még nincs vége az évadnak de én már nem játszom többet nehéz átállni arra hogy magam szabom meg mikor mennyit és mit vákuum-idõ már nem és még nem és nem tudom mikor és nem tudom mit nem fog ez menni mondom mindig fölkelni és mindig újra hálni nem fog ez menni mondom aztán mindig van ürügy tovább csinálni mindkét szemem retináján kép az egyik távoli és kicsi a másik nagy és balról támad két asszony két kutya két villanypózna szédülök agyam nem tudja egybekomponálni S.J. meséli Gyugyon ördög Novákék 1920-ban elvágták a torkát két marhakupecnak elvették a pénzüket és elásták õket a saját kertjükben az öregasszony a halála elõtt bevallotta senki nem hitte el neki félre beszél az öregasszony mondták aztán amikor szabadtéri színpadot építettek a kert helyén megtalálták a két csontvázat a professzor a tévében a termõföld hármas haláláról beszél a föld mérgezése kiélése túlterhelése vegyi anyagok mûtrágyák a föld lefedése városok aszfalt utak sportpályák bank-halál a föld kiárusítása és nem termõföldként való hasznosítása siralmas állapotok még azt is hozzátette meg kellene állítani az emberi szaporulatot csak ez menthetné meg a földet a túlnépesedéstõl jelenleg már csak egy hatodfutballpályányi termõföld jut egy emberre levittem a kutyámat éjfél tájban éjjel is kánikula van bóklászott az udvaron a fûcsomók között ott lapult az egyik lakó nagy fehér angóra cicája tücskök cirpeltek suhogtak az olajfûz ágai csillagok voltak az égen villamosmegállóban állok egy villamosjegy hatvan forint két villamosjegy áráért megkaphatom Juhász Ferenc kötetét tûzoltók mentõk autótülkölés dugó por kánikula undorral méregetik egymást az utasok a híd tövében park porlepte fákkal a porlepte fák között kutyák csavargók és egy félmeztelen nõ formás puha keblek én mint reinkarnációs hiba tévedés D.K. Ferivel találkoztam a villamoson ötven kiló remeg a keze remeg a szája remeg az egész ember abbahagytam mondja okosan érvel magát hibáztatja L.G. ál-állásért kuncsorog az egyik kiadónál hogy aztán egy évig megint kaphassa a munkanélküli segélyt mert most még azt sem kapja ötvenhét éves diploma német nyelvtudás sehol nem közlik az írásait a könyveiért nem kap honoráriumot hét-nyolc könyv után Sz.P. azt mondja mint valami igen megbecsülendõ tényt de neked azért van szerzõdésed igen az van kétségtelen a vonaton egy tizenhat éves korában meghalt költõ verseit olvastam zúgott-rázott a vonat duhogtak az árnyékolók aztán hirtelen felnéztem a homályból és vad fényben úszó zöld tájat láttam és eszembe jutott az apám a zöld színrõl mindig eszembe jut az apám egy fej alakulása a haj a szakáll ha csak borosta van a pofádon a haj körbe kopaszra felnyírva és csak a fejtetõn marad valami idétlen punkos toll már hihetõ hogy az illetõ gyilkos nekem most ilyen a hajam a szakállam ugyanaz az ember hosszabb hajjal rendes frizurával rendes szakállal már nem ölhet vagy ölhet de kevésbé hihetõ róla és ha nekem rövid a hajam és a szakállam miért hihetõ rólam Gandhi kopasz volt csupasz állú de nem lehetett volna elhinni róla hogy képes ölni õ nem is ölt õt ölték meg lehet hogy jobb ha nem látszik az emberen hogy nem képes ölni a kérdés persze merõben virtuális nekem nem kell ölnöm nem kell gyilkossá lennem csak el kell játszanom a gyilkost úgy szerettem volna egyben látni de egyre jobban szétesett dirib-darabra tört szerte foszlott homályba tûnt elveszett hamarosan éjfél jön a következõ felvétel álmomban idegen városban jártam sötét jeges csatakos utcák véres utcai jelenetek tömeg magyar filozófus a fény az idõ és az energia összefüggéseirõl beszél megkötözött kutyák az utak mentén csak a falak mellett lehet közlekedni a filozófus lánya vakító fehér test alma formájú keblek surrogó combok egy óra múlva egy másik városban lenne elõadásom nem akarok menni vágy latolgatás sokszor megrendülök gyakrabban a szépség mint a borzalmak okán a borzalmak az megint más másfajta megrendülés de ez amirõl most akarok beszélni talán ez az igazi a milói Vénusz Watteau Gilles-je egy fasor egy nõi test az a pohár sör a Károly-híd melletti sörözõben vagy ahogy egy kölyökmacska keresztülhúzza minden számításunkat tervünket mert egyszer csak megjelenik az életünkben ránknyávog és nem lehet továbbmenni ahogy keresi a helyét az ismeretlen lakásban ahogy issza a tejet ahogy borzolja a szõrét ahogy elnyújtózik ágyad zöld takaróján mosdik napfény súrolja mint a mezõn fénylik ágyad sárga fája és az ágy lábánál kutyád sárga szõre amióta ebben a házban lakunk öten haltak meg úgy értem az ittlakók közül igaz öregek voltak a legfiatalabb a Törökné is volt már vagy hatvan a többi meg hetven feletti Gizike felbucskázott mint a nyuszi mondta Marika aki még ötven sincs és szombatista a süket öregasszony csak így emlegettük lent lakott az egyik kislakásban és ha tévét nézett zengett a ház õ volt az ötödik nem tudom miért vele kezdem Marikának hoztunk egy kutyát kedves szelíd nyurgalábú fekete állat ahogy meglátta elnevezte Bogárnak és a kutya másnap már ment utána valami gazember kitette egy faluban épp ott robbantunk le és a falubeliek mondták akik segítettek a kocsit bevonszolni az egyik asszony már napok óta etette a kerítésen keresztül de nekik már három kutyájuk van a kerítés mellett viszont ott húznak el az autók nem lehetett ott hagyni noha még nem tudtuk mi lesz a megoldás hiszen nekünk is van kutyánk és az is szuka ha két kutyája van az embernek az dupla felelõsség két kutya egy teljes embert követel úgy is mondhatnám ha két kutyád van légy teljes ember pneumatopszichoszomatikus már korán reggel sétálni indulsz nem keltél volna fel de a kutyák ott nyüszögtek az ajtód elõtt föl kellett kelni el kellett menni ezzel persze õk is jót tettek veled de te ezt nem értékeled túlságosan inkább aludtál volna hideg zuhany magadnak séta elõtt friss víz friss étel a kutyáknak séta után most már meg is reggelizhetsz ihatsz teát vagy kávét amit szoktál õk elnézõek veled pontosabban nem törõdnek vele elnézésedet kérem Jack minden eddigi pontomért hamis kettõspontomért félénk vesszõcskémért dehát én alapjában véve félénk vagyok és hamis és tudod a megszokás az átkozott megszokás de ígérem megpróbálom legalább itt és most kint ülünk azaz õk fekszenek az erkélyen és megint a tûzfalak egy idõben sikerült megszabadulnom tõlük fákat ültettem a kertemben közöttük jártam a gyümölcsüket ettem de most megint a tûzfalak a napokban a kezembe került egy mandula amit a mandulafám termett és elbõgtem magam nyaff nyaff nyafi mondhatod nem érdekel bevallom férfiasan bõgtem lehet hogy nem túl férfiasan bõgtem mint az állat ahogy mondani szokták pedig az állat nem is így bõg én még nem láttam állatot könnyekkel sírni TÛZFALAK szabálytalanul elhelyezett lõrésnyi ablakok megnevezhetetlen színûvé fakult hajdan okkersárga hatalmas monoton falfelületek hulló vakolat és most ezt nézed mert a lábadnál ott fekszenek a kutyák és nem akarod megzavarni nyugalmukat mert amint felállnál õk is felállnának felpattannának mert meggyõzõdésed hogy meggyõzõdésük ha te felállsz annak valami nyomós oka van pedig csak úgy felállnál mert nyugtalan természetû vagy nem bírod sokáig egyhelyben önuralom elmélyülés szemlélõdés nem baj ez is jó lesz valamire a kert a több mint húsz általam ültetett gyümölcsfa sohase hittem hogy ennyire hiányozhatnak kettémetszett hasadt táj az udvar egyik oldalát lezáró hosszúkás lapos földszintes ház aránytalanul nagy harlekintrikó kockás palateteje csak itt a rikító vörös és kék helyett fakószürke és mohos majdnemfehér mögötte a létezõ de láthatatlanságában csak elképzelhetõ városkép mindezt nem figyelhetnéd nem figyelnéd meg ilyen alaposan ha lábadnál fekvõ két kutyád nyugalma nem kényszerítene erre ami látszik négy fa lombkoronájának a teteje tizenhét vörös téglakémény nyolc tévéantenna a városház tornya szélkakassal és a templom tornyának grünspánszín csúcsa kereszttel a kondenzcsíkokkal összekarmolt ég mattkék háttere elõtt a palatetõ mögött autók motorok zúgása berregése és persze bûze a város zsivaja és gyomorbeteg szájszaga az udvaron beszédfoszlányok konyhai zajok és szagok szöszmötölés kopácsolás valami csörren valami csusszan és mi itt látszólagos nyugalomban néha megrázzák magukat a kutyák néha szusszannak egyet lenéznek az udvarra kissé félrehajtott fejjel enyhén megemelt fülekkel néznek lefelé a rácsokon át ha két kutyád van nem utazhatsz el sehová vagy ha elutazol mindkettõt magaddal kell vinned kutyáidat soha ne bízd másra és adj nekik enni ha te is eszel ahogy Szókratész tanította és jegyezd meg jól bármilyen kutya jobb mint ha egyáltalán nincs kutyád ahogy Konrád Lorenz mondta ne tégy különbséget fehér és sárga egyszínû és foltos fajtatiszta és keverék között bár a kaldeusok azt vallották a kutyák okkult üzeneteket hordoznak ha vörös kutya megy be a templomba az istenek eltávoznak onnan ha kutya fekszik a király trónján a palota leég ha fehér kutya megy be a templomba az sokáig állni fog ha szürke kutya megy be a templomba elvesznek javai ha sárga kutya megy be a királyi palotába a palota elpusztul elgondolkodtató de ne tulajdoníts túl nagy jelentõséget mindennek ha két kutyád van rá kell hangolódnod életritmusukra naponta legalább háromszor reggel délben este ugyanabban az idõben menj el velük sétálni menj ki velük a szabadba lehetõleg olyan helyre ahol növények vannak fû fák és bokrok ha lehet engedd õket szabadon hadd fussanak játszanak találkozzanak más kutyákkal ha két kutyád van neked is egy kicsit kutyává kell lenned mert a kutyák téged tekintenek falkavezérüknek ha kiérdemled némileg bonyolítja a helyzetet ha mindkét kutya kan még nehezebb a helyzet ha mindkét kutya szuka de ennél is nehezebb ha az egyik szuka a másik kan az a kutya jelent meg elsõként aki ott látható a Diogenészrõl készült szobron a filozófus lábánál egy korhadt fatörzs mellett és amit egy késõbbi szobrász mintázott oda mert eredetileg csak a mester feje és törzse maradt fenn a többi egy késõbbi római szobrász fantáziájának és különleges empátiás képességének köszönhetõ az a kutya volt elõttem küón és a künikoszok a kutya és a kutyának csúfolt filozófus aki ezt egy cseppet sem tekintette sértõnek sõt örült neki hiszen õk voltak a példaképei a kutyák egyáltalán az állatok az állatok és a gyerekek õk mutattak neki példát az egyszerûségre teljes szegénységben adományokból élni a puszta létfenntartáson túl semmivel sem törõdni a boldogság úgy érhetõ el hogy nem csinálunk magunknak gondokat csak természetes szükségleteinket elégítjük ki és megelégszünk a legegyszerûbb életmóddal a kutyák tudják ezt ugye ismered a történetet egyszer amikor a filozófus a napon sütkérezett odalépett hozzá Nagy Sándor eléje állt és azt mondta kérj tõlem amit csak akarsz mire a mester így válaszolt állj félre a Nap elõl õk voltak a középpontban amikor elkezdtem a kutyákról beszélni a kutya és a kutya azon a kisméretû hellenisztikus márványszobron a görnyedt hátú szakállas öregember göcsörtös kezében egy cserépedénnyel mellette egy korhadt fatörzs és egy lógó fülü kis kutya a künikoszi filozófia az egyszerûség mindenfajta prüdéria megvetésének és elitélésének a szobra magassága ötvennégy centiméter aztán megint a tûzfalak szabálytalanul elhelyezett lõrésnyi ablakok megnevezhetetlen színûvé fakult hajdan okkersárga otromba falfelületek kettémetszett hasadt kép el föl el innen ki innen a szabadba te és a kutyák menni rohanni rohangálni füvön lépkedni fák között nagyokat szippantani a kristálytiszta levegõbõl prána pránajáma trikonászana uddijana bandha napüdvözlés felállsz a kutyák is felállnak érzik elszántságodat megrázzák magukat csaholnak a farkukat csóválják megyünk hiszen ha te felállsz annak nyomós oka van akkor menni kell már úton vagyunk már úton vagytok átmegyünk a hídon a felüljárón átmentek a hídon a felüljárón zöld gyep a járda mellett az erdõt vesszük célba az erdõt veszitek célba ha van a közelben ha nincs egy park is megteszi a kutya mindent érez mindent ért csak egyet nem ha igazságtalanok ha következetlenek vele következetesnek és igazságosnak kell lenned kutyát becsapni ugyanolyan vétek mint gyereket becsapni már fás részre értünk egy tisztásra szabadon engedem a kutyákat száguldó vörös lángok a magas fû zöldjében ha fás részre erdõbe vagy tisztásra érsz kutyáiddal engedd szabadon õket ennek a kitagadott fekete kutyának jól alakult a sorsa Marika befogadta a két macskája és az öregasszony mellé akit ápol Grass néni az emeleten lakott a közvetlen szomszédságunkban de megütötte a guta hogy’ tud egy ilyen csendes öregasszonyt megütni a guta amióta magatehetetlen a Marikánál lakik persze Marika ezért megkapta Grass néni lakását amit azóta eladott aki megvette az is eladta többért és aki azután megvette az kiadta most egy süket cipész lakik benne albérletben most az õ televiziója üvölt ami annyival rosszabb mint a Gizikéé amennyivel közelebb van már kénytelen voltam szólni neki amikor reggel öt órakor arra riadtam hogy a szomszédban üvölt a rádió mert nem csak a televiziót üvölteti hanem a rádiót is mindegy neki csak csend ne legyen azt nem bírja az elsõ elhalóra nem emlékszem akkortájt halt meg amikor költöztünk mással voltunk elfoglalva szemben jobbra lent lakott most egy középkorú asszony lakik ott egy kamaszfiúval a fiút egyszer kereste a rendõrség néha egy futballabdát rugdos a tûzfalhoz egyszer kicsit passzolgattunk azóta udvariasan köszön és sejtelmesen mosolyog mintha valami közös titkunk lenne a második elhalóra már emlékszem magas szemüveges férfi volt ha néha váltottunk néhány szót mindig hozzátette mi mûvészek állítólag festett szemben középen lent lakott az özvegye még most is ott lakik néha kiteszi a kis lakrész elé az óriáspapagáját kalitkában egyre ritkábban jön ki néha csak az ablakban lehet látni múmiaszerûen csontos sárga fejét a papagáját is régen láttam félnek kijönni az udvarra õ is Marika is és a köztük lakó Zsuzsika aki nemrég öngyilkosságot kísérelt meg mert hónapok óta nem tudja fizetni a lakbért a gáz- és villanyszámlát de ritkán erre járó fia megtalálta félnek kijönni mert a Gizike helyére költözött család feje egy alkoholista munkanélküli aki rendszeresen veri és az utcára küldi kiskorú gyermekeit és trágár üvöltözésével riogatja a ház lakóit a harmadik Törökné élettársa volt egy alkoholista zombi egyik éjjel elesett az elõszobában mi hívtunk mentõket másnap meghalt a kórházban valahol a város szélén kaparták el körülbelül egy év múlva Törökné is pontosan így halt meg és ugyanoda temették a környék alkoholistái állták körül a gödröt õ volt a negyedik a Gizike az ötödik aki mint tudjuk felbucskázott mint a nyuszi megint vonaton mintha ez megoldhatna bármit mondják sokszor ne ásd el magad jelen kell lenni hát felülök néha a vonatra K. Edina anyukája a kupéban velem szemközt egy K. Edina korú lánnyal beszélgetett fennhangon elõszõr a jó partikról a milliárdos vállalkozásokról a húsz-harminc milliót érõ házukról K. Edina nálánál tízegynéhány évvel idõsebb canadai élettársáról volt szó képeket mutogatott K. Edináról a canadairól és Canadáról aztán betegségekrõl és halálesetekrõl a rajta végrehajtott mûtétekrõl beszélt naturálisan részletezõ precizitással az ötödik mûtét és a harmadik haláleset után átültem egy másik kupéba az elmúlt ötven év rozsdás vasai vasbetonjai hullámpalái és bádogjai még láthatóak és ha ilyet látok ha olyan istrumentumokat látok ami a gyermekkoromat idézi rosszul leszek szédülök hányinger fog el anyámhoz nem tudtam bejutni mert a bátyám otthagyta a kutyáját akit nem ismertem és hát ha egy nagytestû kutyát nem ismerek és belépek abba a lakásba ahol õ érzi magát otthon ott az események kiszámíthatatlanok így hát csak letettem a csomagomat az asztalra a kutya vicsorgott ugatott anyám tartotta a nyakörvénél fogva anyám kilencvenhárom éves múlt vak és magatehetetlen csak ült ahogy szokott a rozzant rekamié szélén és fogta a kutya nyakörvét csak amikor eljöttem akkor csodálkoztam hogy egy cseppet sem féltem ne erölkõdj már semmi nem fontos hagyd sodortatni magad add föl add föl úgysem az történik úgysem úgy történik ahogy elgondolod kiterveled ha menned kell menj ha maradnod kell maradj idõ úgysincs anyámat legközelebb a kórházban láttam ült az ágya szélén és itta a levesét azzal fogadott bennünket hogy ugye búcsúzni jöttünk õ meghal mondtuk hogy persze majd elbúcsúzunk mert még ma megyünk vissza Kaposvárra mondta azt is hogy aztán ne búslakodjunk ez így van rendjén õ már élt eleget aztán Arany és Petõfi verseket idézgettünk mondogattunk közösen végül másfél óra múlva azzal búcsúztunk hogy akkor otthon találkozunk a budai lakásban várja õt a cica aztán majd nyaralni is megyünk várja õt a Velencei-tó is tiszta a tudata a tekintete a kórteremben fekvõ többi beteg sokkal betegebbnek látszott mert az arcuk a tekintetük kifejezéstelen riadt dühös anyám halk és nyugodt volt csaknem szép egy könnyed vidám irreális regényt kellene írni tele fantazmagóriával szexszel amikor a legreménytelenebb játszani kell szórakoztatni és szórakozni fiatal ember a vonaton vastag száj borostás arc mohó szemek kiteszi a fülke bakelit-asztalkájára az almalevet a Mars-szeletet a könyvét a walkmanjét az ablak melletti fogasra akasztja a kabátját jó kabát vízhatlan párizsi kék fészkelõdik helyezkedik az ablak mellé ül kibontja a Mars-szeletet eszi megeszi elrendezi a könyvet a walkmant kicsit errébb teszi kicsit arrébb teszi kinyitja a könyvet nézi fülére teszi a walkman fülhallgatóját bekapcsolja a walkmant a fülhallgató ellenére az egész fülkében hallható a halk dünnyögõ zene hallgatja olvas csuklóján arany karperec kibontja az almalevet issza zenét hallgat olvas csokit eszik almalevet iszik csörög a mobiltelefonja hazaérve eldobálom a ruháimat kinyitom az ablakokat lehúzom a redõnyöket kinézek az ablakon a megszokott látvány cigányék háza elõtt romhalmaz kutyaólak elé kötve kutyák szétszerelt autóroncsok nincs mit tenni por van tüsszögök a postaládában csak meghívók voltak kiállításokra esküvõre temetésekre régebben megrendítettek a halálhírek újabban azon kapom magam hogy irígylem azokat akikrõl ezek a hírek szólnak tegnapelõtt meghalt Fodor András tegnap az apósom ma Benkõ Gyula egyedül vagyok a lakásban fel-alá járkálok az árnyékos szobákban nyitott ablakok lehúzott redõnyök behúzott függönyök bár kint enyhült a kánikula felhõs az ég néha csepereg életemben elõször kitöltöttem egy kenószelvényt lekapartam négy telemázli sorsjegyet futni próbálok menekülni álmomban sötét völgyben hajtottam sáros életveszélyes terepen úttalan utakon de azt gondoltam ismerem ezt a helyet tudom merre járok sziklás hegyoldalban álló kastélyhoz értem hatalmas fekete fenyõk holdvilágos táj a kastélyban nagystílû rendetlenség szép tárgyak kõkorsók bronz gyertyatartók a falon lovagi család címere whiskyt akartam inni kutattam az épületben mintha ismerõs lennék ajtókat nyitogattam szekrényekben kotorásztam hirtelen egy kissé leeresztett szép nagy sárga kosárlabda gurult elém megfogtam és egy hosszú folyosó homályos végébe hajítottam hangtalanul tûnt el eredetileg egy eltévedt utast kellett volna elvinnem egy olyan helyre amit én ismerek de egészen más helyen kötöttem ki és az idegen is eltûnt

 

a cetlik felszámolása

 

ez is hozzátartozik a vákuum-idõhöz a hosszú nyári napokhoz a hónapok évek során felhalmozódott cetlik felszámolása ellepik az íróasztalomat annyira hogy már nem tudok leülni az íróasztalomhoz ha esetleg írni akarok keresnem kell egy másik asztalt vagy valami más kemény lapos és sima felületet amire rá lehet tenni a papírt mert ha írok elõször mindig kézzel írok tollal vagy ceruzával és általában cetlikre vagy esetleg füzetekbe itt van egy halványzöld cetli még 1996-ból az van ráírva június tizenhetedike kiülök a színház melletti padra nézem az elõttem elhúzó autókat a jobbakban négerek cigányok kínaiak arabok hol vagyok maffiózók gyilkosok buzik és ezt le sem írhatom mert az idegen szép lehet de megint betörtek hozzánk elvitték a fiam kerékpárját egyik kollégám kocsijából kilopták a hangfalakat bemegyek tüdõszín falak a bejárat sötétkék kerete rajta a piros karimájú óra és rajta a két mutató néhány perccel dél elõtt vagy éjfél elõtt mindegy ebben a megvilágításban és a neoncsövek hideg fénye pincérek a nézõtéri büfében a vendégek helyén ülnek és fennhangon üvöltve beszélnek merénylet vörös mûanyaghuzatú magas támlás székek kékre mázolt ajtók szövegfoszlányok lóvé az oroszok dõzsölnek vedelik a vodkát viszi át a levest aztán esik bele a hó a lé már az öltözõk sem olyanok mint régen régen minden színésznek volt egy saját helye ha nem is külön öltözõje de egy külön helye ahol otthon érezhette magát ahol csak az õ cuccai voltak egy hely egy öltözõ asztalka egy fiókkal amibe eltehette a saját dolgait és biztos lehetett benne hogy nem nyúl hozzá senki és amit kulcsra zárhatott egy szék amire csak õ ült egy tükör amiben csak az õ arca volt látható egy kis térség ami az õ birodalma koncentrálásának felkészülésének színhelye ma ez már nincs vannak asztalok székek tükrök de mindig más ül ott az emberekkel és tárgyakkal körülhatárolt térségben ez a helyzet csak fokozza az öltözõk önvallató önelemeztetõ jellegét azt a jelleget hogy nap mint nap szembe kell néznünk önmagunkkal jelentéktelenségünkkel helyzetünk bizonytalanságával akár tetszik akár nem és nap mint nap elemezni kell ezt a helyzetet ezt az arcot és így örökké érezned kell helyzeted és önmagad ideiglenességét hiszen nem csak halálod után hanem akár néhány óra múlva más ülhet a helyeden más vetkõzik és öltözik itt és mások arca jelenik meg a tükörben ez még nagyobb alázatra nevel úgy is lehet mondani még jobban megrendít még bizonytalanabbá tesz frusztrál hiszen csak egy pillanat a jelenléted eltûnsz és máris megjelenik valaki más a helyeden így aztán természetesen nem vagy képes magadat túl sokra értékelni vagy akár csak értéked szerint értékelni néha úgy érzem belepusztulok a színházba a kisvárosba az öltözõasztal kellemesen hideg vasszürke lapjára ejtem a homlokom álmomban Ottlik Gézával találkoztam ahogy életemben életében soha különbözõ helyszíneken voltunk otthon vidéki szálloda elõcsarnokában a Duna-parton a Szajna-parton de a helyszíneknek nem volt semmi jelentõségük csak háttér volt mindegyik észrevétlen snittelõ váltakozással mutattam a róla írt monográfiát Ottlik Géza olvasta a címlapról hangosan ki az kérdezte kis szünet után rekedtes hangon bólogatva kaján mosollyal az arcán aztán egy égi folyóiratot adott ezt írta bele Csernák Árpád barátomnak Ottlik Géza 1992-ben Lengyel Balázs ide adta a neveket telefonszámokat tartalmazó füzetét szerzõket kerestem az akkor általam is szerkesztett folyóirathoz amikor Ottlik Géza nevéhez értem felírtam a telefonszámát 757-942 ez azért legyen meg sosem lehet tudni ha kinyílik teljesen az ajtó huzat van próbálom beállítani ha kinyílik mindig kitámasztom egy ernyõvel egy ernyõ volt ott de beleakadtam az zörgött meg kint a szél az esõ de az elõbb nem ezért estél le az ágyról álmodtál azért estél le azt mondtad rosszat álmodtál de nem emlékszel nem érdekes amikor a zöld almát pucolni kezdtem kértél belõle de én még ezelõtt kést kértem tõled ezen kicsit meglepõdtél felemelted a fejed kissé láttam arcodon az erõfeszítést hogy elrendezd és megértsd a dolgokat álom és ébrenlét határán csapkodja az esõ kint az utakat de itt bent szárazság van és meleg és altatóm sincs ha nem esel le az ágyról talán már aludnék mégis ez is egy éj talán jobb is ha nem alszom látom az éjt hallom az éjszaka neszeit persze a reggellel ugyanúgy nem tudok majd mit kezdeni meg a nappallal a nappal a holnappal de valahogy majd csak megoldom valahogy majd csak megoldjuk valahogy majd csak megoldódik fölfelé mentünk a meredek utcán az esõben a szélben de nem volt nyitva a borospince végül egy szûk füstös pressóban gubbasztottunk apró székeken mind a négyen száraz fehér bort ittunk pisztáciát ettünk és beszélgettünk jó volt még a füst az egyre zajosabb játékautomaták és zenegépek sem zavartak különösebben másnap a szomszédos várhoz mentünk ott hó volt friss hó fedte az utakat a fákat a háztetõket a dombtetõket a várat a várhoz vezetõ utat ott fönt a szél is kegyetlenül a hátunkba vágott tegnap még esõcseppek ültek a szemüvegeinken kis fénytörés mondta Balázs de jól láttunk ma húsvétkor könnybe lábadt a szemünk a hidegtõl a széltõl én a méla Jacques monológját idéztem hogy szemébõl gyanta szivárog és szívafa enyõ ez nagyon tetszett a Balázsnak hogy szívafa enyõ aztán a templomban az egyik Maulbertsch freskó alatti latin szöveget böngészgettük de nem tudtuk megfejteni a templomban rajtunk kívül egyetlen ember ült a padokban egy középkorú nõ fáradt kicsit szomorkás arccal mellette csomagok voltak ott még néhányan akik a templomhoz tartoztak porszívóztak képeslapokat árultak délután meg a lila és rózsaszín földigiliszták az ázott murván áttetszõ lila és rózsaszín testük kunkorodik mint apró kérdõjelek meg a fák a parkban a vérborbolyák az andalúziai jegenyefenyõk a liliom- és tulipánfák Vera Balázs kezébe adta azt a ronda kis porcelánedényt azokkal a szörnyû mûvirágokkal hogy így fényképezzen le bennünket és a Balázs tartotta a kezében és mosolygott akkor meglepett ez a feltétel nélküli engedelmesség aztán rájöttem hogy igaza volt minek hadakozni nem múlik ezen semmi lehet tartani egy ronda kis vázát mûvirágokkal és lehet hagyni hogy így lefényképezzenek miért ne a park zöld volt mert sok benne az örökzöld és a többi fa törzse mohos és a kövek is mohosak a természetesnek az isteninek van egy olyan szintje megjelenési formája amit leírni megfesteni nem lehet amikor a lényeg jelenik meg végtelenül egyszerûen és bonyolultan pedig csak egy vad zöld domb fölötte az ég fényesen szürkén a Nap lemenõben fehéren minden rezdületlen csend van csak madárhangokat lehet hallani erõsen felhígított egészen halványkék tinta rozs-színû függöny elnémulás elhallgatni mindörökre persze eljön az is már tudnék hallgatni de az a másik talán ha nem akarnék semmit ha nem várnék semmire az a szegedi õsz asszony aki egész életén át csupasz fákat hervadó virágokat giz-gazokat karcol vagy a vadaskert igazgatója Máté fiam mesélte hogy ült egyszer a hegyen mozdulatlanul nem akart semmit végtelen nyugalom volt benne és akkor rászállt az egyik kézfejére egy kék pille aztán mégegy és mégegy mind a két kézfejét ellepték a kék lepkék kinézek az ablakon látom az esõverte flaszteren a kétsávos úton emberek vágnak keresztül az autók között kacsázva kifejezéstelen arccal félrészegen Angliában négy és félmillió idegbeteg marhát kell lemészárolni és megsemmisíteni nyomtalanul eltûntetni egyetlen hatalmas mészárszék és krematórium lesz Anglia talán nem hallatszik el idáig az õrült marhák bõgése talán nem száll el idáig a krematóriumok füstje a behavazott vár alatt a plébánia templomban vajon miért fohászkodott az az asszony az utcára kilépve halott fecske a kiürített üzlethelyiségben a kirakat üvege mögött kitépett hajcsomók az Ady Endre utcában a posztmodern a magát mindentudónak gondoló kamasz megrendülése tudatlanságra és felnõttségre ébredése száznegyven millió forint állami kölcsönt sikkasztott el egy építkezési vállalkozó az eset felderítetlen a tettes ismeretlen nevezzük doktor Zoknynak doktor Zoknyról senki nem tudja hogy mikor és mibõl doktorált de ha valóban van is doktorátusa ez mint tudjuk a legtöbb esetben nem sokat jelent különösen nem jelentett sokat az elmúlt ötven évben amikor sokaknak volt doktorátusuk noha érettségijük nem és doktor Zokny pontosan ennek az elmúlt ötven évnek a tipikus terméke nem mûvelt de nem is mûveletlen nem okos de nem is buta azt mondhatnánk megvan a magához való esze fehér mobiltelefonja a legváratlanabb pillanatokban megszólal fennhangon szinte üvöltve beszél mintha más élõ ember vagy állat nem is volna a közelben jólfésült világos öltönyöket és színes ingeket hord nyakkendõjét nyakkendõtûvel rögzíti senki nem tudja pontosan hogy mi a foglalkozása van aki ügynöknek üzletkötõnek nevezi mások menedzsernek tartják õ legszívesebben a szellemi szabad foglalkozású titulust használja enciánkék névkártyáján is ez szerepel egy biztos mindig mindenütt jelen van kattogó diplomatatáskájával hitelkártyáival és steril irataival sohasem tudhatjuk hol bukkan fel sohasem ismerhetjük meg mert mindig más nevet használ és az arca megjegyezhetetlen már a kávéházban sem lehet tõle nyugtod ott ül a szomszéd asztalnál csörög a mobiltelefonja egy hatgyermekes házaspárt kilakoltattak a házukból mert munkanélküliek lettek és nem tudták fizetni a kölcsön részleteit most fóliasátorban laknak az erdõben menekülni vérborbolyák alatt cickafark kamilla és rozmaring illatban izzó búzamezõkön verejtékezõ testtel sokáig hosszan lüktetõ kidülledõ erekkel szeretkezni nagyvirágú liliomfák alatt andalúziai jegenyefenyõk tövében álló- és folyóvízben állva ülve fekve vonatra szállni egy fiatal nõ ül velem szemben egyetlen grafitszürke rövid pamutruha van rajta két lába egymásra csapva összefonódva a ruha felcsúszott csaknem a derekáig formás húsos combok fénylõ térdkalácsok frissen fürdetett ápolt tompafényû drapp bõr sötét haj keretében érdekesen formázott arc szép sötét szemek vastag száj de ahhoz képest ami a két comb találkozásánál elképzelhetõ jelentéktelen meg kell jól nézned hogy hova utazol milyen jármûre szállsz föl és kivel és mennyire egymásra utaltan irreleváns lényegtelen jelentéktelen amivel nem kell számolni álmomban postás érkezik levelet és egy nagy csomagot hoz kibontom a csomagot egy ütött-kopott barna papírbõrönd van benne összeragasztgatva összefirkálva az egyik felirat nem nagyon örülünk sajnos ha itt tartózkodtok a lakásban a sajnos szó külön utólagosan ráragasztva mintha a feladó ezzel enyhíteni kívánta volna a mondat élét kinyitom a bõröndöt belül újnak látszik de üres csak néhány hulladék dugó gyógyszeres dobozok bakelit kupakja pörög benne ide-oda a bõrönd hirtelen anyám ágyává változik azzá az öreg rekamiévá amin amiben a legutóbbi évtizedet töltötte atrófia sorvadás pangás apnoé légzés kimaradás légzésszünet gemüt az emberi lélek diszkurzív következtetõ okoskodó paradigmatikus mintaszerû példaszerû levették a koronámat most még érzékenyebb ott egy kiállítás felirata a Néprajzi Múzeum bejárata felett A JÓ KASZÁSOK DÍCSÉRETE szlovén tokmányok halálhírek meghalt Benkõ Gyula és meghalt Fodor András a Balaton vizében érte az infarktus de vajon miért nem volt senki melletti a baráti társaságból ettük a lencselevest a rizst mintha csak kimentél volna a szobából mintha bármikor bejöhettél volna megérkezhettél volna egy hosszú útról egy elõadásról aztán másnap kimentünk a temetõbe sírköved alá tettem egyik szövegemet kíváncsi vagyok a véleményedre aztán elléptem a sírtól és sírnom kellett az akácillatban a párás júniusi levegõben reminiszcencia visszaemlékezés ráemlékezés kiengedték nem ön- és közveszélyes csak ha a kedélyállapota egy bizonyos szint alá süllyed de hogy hol van az a bizonyos szint azt senki sem tudta az egyik szoba sarkában a cserépkályha mellé vitt egy széket és leült hátát a kályhának támasztotta hallgatta a csellózó kislányt nézte a szürke eget és a szürke égre kirajzolódó faágakat nyugodt volt csak ha behunyta a szemét akkor kezdõdtek a bajok nem szörnyeket látott nem csak önmagát örökké csak önmagát hol rémisztõen kiüresedett tekintettel lefittyedõ állal hol grimaszokat vágva száját fülig felhúzva mûvi mosollyal szemöldökét magasra vonva mintha örökké kinevetné vagy elsiratná önmagát kinyitotta a szemét újra a csellózó kislány a szürke ég a fekete faágak szurrogátum pótanyag pótszer pótlék pimpó ötszirmú sárga vagy fehér virágú szárnyalt vagy összetett levelû növény pimpós penészes bor pimpós fûzfaág fûzfa barkája pimponya libapimpó pimpósan öltözködõ a pimpósan öltözött középkorú pojáca csalódottságtól kipirult pofával hagyta ott a pincét mert pimpós bort tett elé a pimponya csapos némi vigaszt nyújtott számára hogy pimpós fûzfaágak hajoltak fölé és a mezõ amin keresztülvágott virágzó pimpóval volt telehintve a tükör-teremben egyedül ette a kaszinótojást a márványasztalon míg a szomszéd helyiségben zsibongtak faltak tömegeltek a Kossuth-díjasok kiket utálsz a legjobban kérdezte valaki a horgászokat meg azokat akik szívják a fogukat na nem nem ez így nem megy persze szavak ezek is üresen öblögetve vagy pöszén még akkor is még akkor sem ha a kinti madarakkal kell vetélkedniük és még a Nap se ment le és távolabb ide is panelházakat barmolt a közelmúlt a rendszer utálata minden szép iránt a megparancsolt kontraszelekció a hivatásos gyûlölködõk még akkor is ha már megütötte õket a guta vagy vakon koldulnak virágot árulnak még akkor is még akkor sem bár a kedves zongoramûvésznõ aki leül a zongorához különös hangokat csal elõ az elévülhetetlen fekete monstrumból és ezek a hangok már-már kellemes álomba ringatnak mégsem és ezen az égõ csillárok és a kastély aranycirádás díszei sem tudnak segíteni inkább ne mondj semmit mintsem hülyeségeket beszélj inkább ne mondj semmit mintsem okosakat mondj inkább ne mondj semmit de a semmitmondást se mondd tautológia szószaporítás szófecsérlés a semmit azt mondhatod

 

életcél

 

... mintha ragasztóval bevont zsinegeket vonszolnék magammal hátha tapad rájuk valami... aztán kiválasztom a legvastagabbat... bogarászhatok matathatok rajta mi használható mi nem... aztán összeomlok... tudok aludni... így is lehet mondani... mégiscsak írni kell... egy napig nem fájt a fejem és ez nagyszerû egy órája vonaton ülök és most megint fáj... tele van az elsõ osztály péntek délután amikor felszálltam az egyik üres hellyel szemközti ülésen egy szatyor volt nem lehetett tudni kié már indult a vonat amikor fölszállt a tulajdonosa addigra a kupé megtelt... visszeres lábú öregember pecsétes sortban... már borzaszt már elülnék enni kezd csámcsog aztán a fogát szívja aztán sört bont és iszik most alszik csak nehogy horkoljon kinyújtja öreg szõrös visszeres lábait én kívülre teszem a sajátjaimat felállok sétálgatok kimegyek a peronra visszaülök elõveszem a noteszt... süket fiatalember járja végig a fülkéket letesz az asztalra egy-egy kulcstartót színes szívecskékkel arany- és ezüst pénzecskékkel és egy-egy sokszorosított cetlit a következõ szöveggel ELNÉZÉSÉT KÉREM én siket ember vagyok aki tudja hogy a hangok világában élni nagy boldogság sajnos ez az ami hiányzik nekem hogy mi a zene és mi az hogy hozzátartozók vagy szerettek hangja én nem tudom nekem nincs hallásom hangom nem tudok beszélni ön nemes lelkû ember és megvéve ezt a jelvet nagy segítségemre lesz ára 300 forint sok szerencsét kívánok önnek... ezrest adok mutatom hogy öt fölnézek mindenki alszik a kupéban... esõs idõ álmosító... Sárospatak RÁKÓCZI VÁR kaszás kút ide dobták a bûnösöket a tetemeket meg elhordta a Bodrog 1534-ben Perényi Péter építette Dobó Krisztina és Ferenc Lórántffy Zsuzsa és I. Rákóczi György aztán persze az osztrákok Windish-Grtz... Újhuta Kastélyszálló valaha báró Varbó Kelemené volt tornyok bádogpalával betonvirágtartók egy kopjafa tõle 4-5 méterre piros vasrúd a hajdani zászlófelvonásokhoz amikor SZOT üdülõ volt itt kaviccsal feltöltött medence távolabb fûrész hangja hatalmas fenyõk vízimalomból átalakított tekepálya repedezett beton eldõlt fabábúk pirosra mázolt üres padnak támasztott cirokseprû lepusztult épület cementlapok levert díszítések vasbeton rozsda mûvirágok az étteremben csapkodják az ajtókat a pincérek a takarítók és a csaposlányok ordítva megbeszélik magánügyeiket a vendégek jelenlétében megvadult õrült cigány üvölt rákkk rákkk mucsai mucsai rákkk itt nem lehet enni fönt nem lehet aludni... álmok... az ablaküvegen sóvár tekintetû csontos arcok néznek be Peónia elmegy fürdeni nem lehet tudni hogy követik-e félhomály gyér fénnyel megvilágított cementlapokkal kirakott szállodai elõtér de olyan mint egy fürdõ... gorilla termetû meztelen férfi kérdezi hogy merre van Peónia én egy padon ülök tõlem kérdezi vacogva mondom most hagyjon békén fáj a fejem nem vagyok jól erre vigasztalni kezd rámteszi hatalmas ragacsos mancsát simogatni próbál üvöltve ébredek neee neeee... vizsgáznom kell valamiféle különbözetit kell tennem Erzsike a volt francia tanárnõm vizsgáztat elõször szépen elmondok egy négysoros versikét és várom a hatást a jó eredményt de nincs különösebb sikere jönnek a kérdések francia történelem matematika... nem tudok semmit végül Erzsike megkérdezi megfelel-e nekem a 2-es mondom hogy hogyne hogyne... vagy esetleg mondja õ és ráírja egy papírra a 27-es számot és elém tartja sejtelmesen mosolyog hogy na mit szólok hozzá nem értem kettõ egész hét tized kérdezem elneveti magát kiderül hogy 27-én lenne újabb vizsga és akkor nem kell elmennem ha beteget jelentek ez egy beutaló Erzsike írta mert õ orvos is öregkori agyér-elmeszesedés atrófia ilyesmik szerepelnek a beutalón latinul és lejjebb még egy szó alig olvasható apró betûkkel szorongás VAPE RAID CATCH utálom ezeket a gonosz szereket de a szúnyogdünnyögést még jobban utálom és aludni szeretnék végre... csak ne lennék annyira kimerült... vekker ébresztgetõ ténfergés a lakásban vitaminok calcium tea kávé... amíg iszom a kávét bekapcsolom a tévét Diana hercegnõ temetése... cerbona mosakodás macskaetetés kutyasétáltatás aztán elindulok visszafelé vánszorgok néha meg kell állnom és a falnak kell támaszkodnom sírással küszködöm fáj minden lépés rosszul öltözött pár a férfi hónalja alatt egy öreg éjjeliszekrény csak adnak érte egy ezrest mondja elszántan... a kávézóban prostik és üvöltözõ félrészeg amerikai katonák valaha csend volt itt és jó kávét fõztek öreg költõk magányos nénik üldögéltek itt most kurvák tranzit helye lett ricsaj van folyik az alkudozás nagy ívben kikerülöm gyorsítom a lépteimet a parkolóban hófehér cadillac a bolt elõtt toprongyos koszos cigánygyerek ül a lépcsõn... nem tudom miért kell egész úton a sírással küszködnöm... nem tudom... pedig az ég kék mozdulatlan és a levegõ is tiszta hamarosan hazaérek lehúzom a redõnyöket ledobálom a ruháimat... meghalt Teréz anya és Solti György is... egy levél a postaládában kicsit megijedtem mert anyám volt megjelölve feladóként de a bátyám kézírásával nem tudom miért okozott ez bennem riadalmat hiszen tudom hogy anyám 94 éves és már nem tud írni de hasonlóképpen értesültem apám haláláról is egy papírlap volt benne anyám kriksz-krakszaival mellette a fordítás a bátyám kézírásával mindannyiotokat szeretettel üdvözöllek néha telefonálj felhívtam anyámat azt mondta hogy a legutóbbi beszélgetésünk óta nem tudott aludni mert nem fejezte ki kellõképpen örömét unokám a Botond születése okán... hát ettõl még aludhatott volna édesanyám mondtam meg hogy valóban nagy öröm ha az embernek unokája lesz ezután elmondtam hogy hány kilóval hány centivel született Botond és hogy milyen erõs egészséges és ma épp egyhónapos mire anyám megkérdezte hogy melyik lányom szült mire én elmondtam hogy nekem nincs lányom nekem két fiam van és az idõsebbik megnõsült és az õ felesége szült de volt neked két lányod is erõsködött anyám nem nekem nem volt lányom soha az az Endre bátyám nekem két fiam van mondtam hogy a Máté most szobrokat restaurál Siófokon és most hogy apa lett... ki lett apa kérdezett közbe anyám hát a Máté az õ fia a Botond az én unokám édesanyám dédunokája... jaaaa mondta anyám aztán én befejeztem a mondatot... kivették a varratokat az ínyembõl dagadt a pofám egy fogorvos bûne miatt az ínyemben hagyott egy darabka gyökeret azt kellett kioperálni... egész nap sírással küszködöm szédülök légszomjam van végtelen szomorúságot érzek... a paradoxonokban élõ ember nem találja helyét a világban... mostanában megint szeretek játszani akkor legalább kis idõre kiszakadok eltávolodom... pénteken anyámnál voltunk Budán Endre bátyám reggel elvitte a kutyát ezt telefonon megbeszéltük délután fél egykor fent voltunk ebéd este fél hétkor vacsora a kettõ között elmentünk a városba festéküzletbe könyvesboltba de még elõtte kitoltuk anyámat a folyosóra egy karosszékben ott ültünk a szeptembervégi napfényben anyám a feleségem és én a kertben hatalmasra nõttek a fenyõk hihetetlen csend és béke volt a sárga keramitkockákra vetõdött a kovácsoltvas korlát és a korlátra szerelt ernyõ árnyéka amit anyám karosszéke fölé erõsítettünk hogy ne érje közvetlenül a Nap beszélgettünk sört ittunk anyám elaludt az alig létezõ lábai köré tekert pléd alól elõkandikált a katéter csöve... visszatoltuk a szobába visszatettük az ágyra aztán elmentünk... amikor visszajöttünk anyám az oldalára dõlve aludt üvöltött a rádió adtam enni a macskának anyám megmozdult mondtam hogy mindjárt kapja a vacsorát Peónia már készíti anyám elõször nem hallotta aztán rémülten kapkodva kiabálni kezdett ki az... Árpi te vagy az... ti itt vagytok... szóltam többször... nem feleltetek azt hittem itt hagytatok... dehogy dehogy mondtam mondtam hogy elmegyünk egy kicsit de aztán vacsorára visszajövünk... most már tudom mondta anyám de teljesen kétségbe voltam esve hogy elmentetek és itt hagytatok engem egyedül... dehát édesanyám többnyire egyedül van... ha majd vacsora után elmegyünk mert akkor tényleg elmegyünk megint egyedül tetszik majd lenni... tudom tudom azt már tudom... most már kijózanodtam... oda adtuk a vacsorát fõztünk egy jó erõs kávét sok cukorral mert úgy szereti aztán elbúcsúztunk... indulni kellett már sötétedett és hosszú az út... otthon nagy edényekben sós víz a szobámban de úgy látszik hiába tüsszögök kimegyek a konyhába beveszek C vitamint calciumot amolos mokkacukorkát talán algopyrint is be kellene vennem ég a torkom könnybe lábad a szemem éjszakánként arra ébredek hogy fuldoklom az orvosi szakkönyvben az áll hogy a nátha legjobb megelõzési módja ha sokat nevet az ember és igyekszik örömet szerezni magának éjszaka a szembelévõ félház elõtt ami itt maradt bontás után és ahol a cigányvajda lakik két kutyaól elé kötve két kutya az egyik idegtépõen vonyított felöltöztem levittem neki egy kis ételmaradékot meg vizet most mintha kevésbé ugatna... nagyon nevetséges lennék ha föltenném magamnak a kérdést miért hogy egyáltalán MI AZ ÉRTELME ha rákérdeznék a dolgok értelmére az nagyon nevetséges lenne de már nem teszek ilyet nincs központ csak különbözõ méretû és jellegû bizonytalanság szédülés szédület... ha egy kutya felvonyít az éjszakában az már-már kibírhatatlan... levelet fogalmazok magamban alvás helyett altató helyett hanyatt fekve a sötétben... nem azért... sokat gondolok... de már az sincs... roncsolt ínyem fölött már elkészült a híd mégis fáj... hát most már örökké így lesz... örökké ez a ricsaj ez a lüktetés ez a láz... Hippokratész szerint a fekete epe teszi... a melankólia a test betegsége ilyenkor a fekete epe sûrû folyadéka túlsúlyba kerül és megmérgezi a vért ez a legkülönfélébb betegségeket okozhatja félelemmel és levertséggel párosul... halandó halhatatlanok halhatatlan halandók halálukat élõk életüket halók... hülye nyár vége lesz dehát mindig csak azt várni hogy vége legyen hogy mikor lesz már vége hogy na még ezt kibírni kibírni még ezt a napot ezt a hetet ezt az évet ezt az életet kibírni aztán végre jön a nyugalom a megváltó halál... mert ha a betájolható a körülírható burka megreped és ebbe a kiszámítható világba betör Isten csendje egyre elviselhetetlenebbé válik a ricsaj az õrjítõ hiány a semmi szédülete míg végül egyetlen artikulálatlan üvöltésben törsz ki hogy ezzel kiérdemeld beteljesülésed egyetlen esélyét a teljes kifosztottságot a halált... legjobb lenne ha a halál után nem lenne semmi vagy a semmi lenne... na de erre még várni kell... lett életcélom... a fiamtól és a menyemtõl egy üveg tokaji aszút kaptam születésnapomra egy levél kíséretében miszerint ezt az üveg bort az unokám a Botond tizennyolcadik születésnapján kell meginnunk együtt a kell szócska nem szerepel a levélben csupán óhaj szelíd javaslat de én így értelmeztem magamra nézve kötelezõ jelleggel szóval most még 18 évet mindenképpen kell élnem...

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf