Petrozsényi Nagy Pál: Ezek a nők!
Vékonydongájú, hirtelen nőtt fiú volt a Sanyika, kiugró ádámcsutkával, orra alatt zsenge bajuszkával. Éppen tizenhetedik születésnapját ünnepelték, amikor csörgött a telefon és édesapja egyik rokona jelentkezett a vonalban.
– Halló, Isti, te vagy az?
– Apa! Téged keresnek.
– Antal István. Kivel beszélek?
– Hát a Birivel. Hogyhogy nem ismered meg a hangomat?
– Bocsáss meg! Alig hallok valamit. Sanyika, kapcsold ki, kérlek, azt a CD-lejátszót! Kösz, ez az! Hogy vagytok, drága Birikém?
– Megvagyunk, élünk. Csendben, szegényesen, mint mindig. Csak azért hívunk, hogy egy szívességet kérjünk tőletek.
– Valami baj van, Birikém?
– Hát... ahogy vesszük. Az a gond, hogy megszűnt az oskola.
– Gondnak gond, de miért a tied, hiszen Piroska rég kijárta már az… oskolát.
Piroska volt a Biri gyereke, sovány, madárcsontú leányka. Amint kijárta az iskolát, bement a téeszbe dolgozni, utána a postához, amíg még létezett a faluban ilyesmi.