Alesz Borszkij : „A” – nak, Azért mégis csak végtelen a szerelem, Kik vagyunk? Mik vagyunk?
Alesz Borszkij :
„A” – nak
Segítsen nekem elfelejteni a veszteségeket,
elfogadni a sorsot, segítsen nekem,
Hiszen szétgörgették a mennydörgések
megölték a szót „szeretlek, szerettelek”.
Csak Önnek szerettem volna kimondani
azt a szót, egyedül Önnek, csak éppen,
éppen hogy megtanultam, hogy bátran
kimondjam azt, ha csak magának a szélnek.
Ön nem hallott engem, tudom,
hiszen elfelejtett már régen.
Május szokásaitól is elbúcsúzott,
megőrízve az ürességet hideg szivében.
Megbocsájtottam Önnek minden csínját
és megbocsájtásomat át is adtam,
De a szemei fakó-üresek,
nem felejtem visszaadni mind, amit kaptam.
Múljanak a gyors röptű évek,
az ifjúság dermedjen meg a hóban.
Összefagynak az eszelős vizek,
a szépség átváltozik a porban.
Így, egyetlen pillantás nélkül ment el,
Csak annyit tudtam mondani: „bocsásson meg nekem”
Megteltem a sminkje illatával,
és még, és még tart a májusi meleg.
Fordította Gaál Áron
Alesz Borszkij:
Azért mégis csak végtelen a szerelem
Téged velem nemrég,
téged a sors már rég kézre kerített.
Az én, azért mégis az én
lelkem zokogott, zokogott e felett.
Téged velem nemrég,
téged az eső is már rég elsiratott,
De nekem, azért mégiscsak nekem
a szívemre keserű viasz csurog-csurog.
Téged velem nemrég,
az elszáradt virágok, a csak gyökerek…
Engem, engem azért mégis csak
hozzád a szél hajlít, mint a füzeket.
Téged velem nemrég,
nem lelni bár a hóban nyomot,
De én, de én azért mégis csak
hozzád egyedül futok, futok…
Téged a sors nemrég kézre kerített,
és a szív akár a gubó, szétesett,
Az élet is fullánkját beleszúrta már
most nem érzés,
csak egy pár.
Fordította Gaál Áron
Alesz Borszkij:
Kik vagyunk? Mik vagyunk?
Kik vagyunk ezen a világon? Mik vagyunk?
És a folyó-sodor hova terel?
Untatják ezek a nekibuzdulások
az élet úgy is jelentéktelen.
A csillag szikrák a fejed felett
arannyal behintenek.
Reggel a lélekben, eltűnnek az évek
és én itt maradok, veled.
Hozzád bújok
szerelmem,
és úgy mondom
hiányoztál.
Ez a láthatatlan szálacska
vezetett a kikötéshez, hozzád.
Nos a tenger
legyen bár háborodott
ott voltam,
most pedig itt vagyok.
A nedves és sós zajban nem,
nem oldódtam fel teljesen.
Fordította Gaál Áron