Stefan Żeromski lengyel publicista, író

800pxStefanZeromskiStefan Żeromski (ejtsd: Sztefan Zseromszki), Strawczyn, 1864. október 14. – Varsó, 1925. november 21. lengyel prózaíró, publicista, drámaíró.
Ahogy a kortársak nevezték: „a lengyel irodalom lelkiismerete”. A Lengyel PEN Club alapítója és első elnöke, szabadkőműves. Maurycy Zych, Józef Katerla és Stefan Iksmoreż álnéven is publikált.

Elszegényedett nemesi családban született az akkor orosz fennhatóság alatt álló Lengyelországban. Édesapja a Jelita nembéli Wincenty Żeromski, édesanyja Józefa Katerla.

A Szentkereszt hegységben, Ciekotyban nevelkedett. Apja a szabadságharcban küzdő lengyeleket támogatta, anyai unokatestvére, Gustaw Saski (1846–1863) a Czarnca melletti csatában esett el. Stefan Żeromskit közismerten úgy említi az utókor mint a januári felkelés utószülöttét. Az apa még a felkelést megelőzően elveszítette birtokait, és hogy eltartsa családját, haszonbérlő lett. Żeromski 1879-ben veszítette el édesanyját, apja 1883-ban halt meg.

1873-ban a tízéves Stefan egy évig Psaryban járt elemi iskolába. 1874-ben Kielcében, az Állami Fiúgimnáziumban kezdte meg tanulmányait. Ebből a korszakból származnak első irodalmi próbálkozásai – versek, színdarabok, fordítások az orosz irodalomból.

1882-ben debütált a „Tygodnik Mód i Powieści” 27. számában egy Lermontov verssel valamint a „Przyjaciel Dzieci” lapjain A földműves éneke (Piosenka rolnika) című verssel. Ekkoriban kezdte meg Naplójának (Dzienniki) írását, amit huszonhét esztendős koráig folytatott. Az anyagi gondok és a kezdődő tüdőbaj miatt a gimnáziumot 1886-ban érettségi nélkül fejezte be.

Még ugyanebben az esztendőben tanulmányokat kezdett az Állatorvosi Intézetben Varsóban (ehhez az iskolához nem volt követelmény az érettségi). Itt ismerkedett meg a szocialista mozgalommal, egyebek között részt vett a földalatti munkás és iparos művelődési akcióban. Varsóban megpróbált írásaiból megélni. Első elbeszélései a nyolcvanas évek végén jelentek meg a Głos és a Tygodnik Powszechny lapjain.

1889-ben anyagi okokból otthagyta tanulmányait és vidéken, földbirtokos családoknál vállalt házitanítói állást egyebek között Łysówban (Siedlce környékén), majd Nałęczówban, a „divatos üdülőhelyen”, amelynek rendszeres vendége volt többek között Bolesław Prus és Henryk Sienkiewicz is. Itt ismerte meg a fiatal özvegyet, Oktawia Radziwiłłowicz Rodkiewiczowát. 1892-ben rövid ideig megfordult Zürichben, Bécsben, Prágában és Krakkóban. Ez év őszén vette el Oktawiát. Feleségével és annak első házasságából származó lányával együtt költözött Svájcba, ahol helyettes könyvtárosi állást vállalt a Rapperswili Lengyel Nemzeti Múzeumban. Ott írta meg 1896-ban a Sziszifuszi munkák (Syzyfowe prace) című regényét.

1897-ben visszatért Lengyelországba és Varsóban, a Zamoyskiak Hitbizományi Könyvtárában dolgozott segédkönyvtárosként egészen 1904-ig. 1897-ben jelent meg a Sziszifuszi munkák, ami meghozta írójának a népszerűséget. Az 1895–98-as években jelentek meg Żeromski összegyűjtött novellái. Egészsége megőrzése végett évente Zakopanéba, 1902-ben Olaszországba utazott.

1899-ben született fia, Adam. Ugyanebben az évben jelent meg a Hontalanok (Ludzie bezdomni). 1904-ben látott napvilágot a Hamvak (Popioły). Ebben az eposzi áradású nagy regényben a Napóleon-kor Európájában harcoló légiók „mozgó Lengyelországáról” ír, a Kościuszko-felkelés utáni nemzet reményeiről és csalódásairól mutat be széles panorámát. A könyv kiadói sikere tette lehetővé a család számára, hogy majdnem egy évre Zakopanéba költözzenek. Żeromski csak 1904-től tudta teljesen az írásnak szentelni magát.

1905-től, amikor kitört a forradalom az orosz fennhatóság alatti Lengyel Királyságban, visszatért Nałęczówba, ahol a helyi értelmiség demokratikus és szocialista irányultságú tagjaival hazafias társadalmi munkába fogott. Kezdeményezője volt a Népfőiskola (Uniwersytet Ludowy) megalapításának, továbbképző tanfolyamokat szervezett az ipari iskolai tanulóknak, lakása menhely és földalatti iskola volt. Társalapítója volt a varsói Közkönyvtári Társaságnak. Több ízben utazott Olaszországba (Milánó, Firenze, Róma, Velence, Nápoly, Capri).

Ekkor írta Maurycy Zych álnéven az Erdei visszhangok (Echa leśne) című elbeszélést, amelyben a januári felkelésnek állított emléket. Az 1905-7-es forradalmi mozgalomnak szentelte néhány művét, egyebek között az Álom a tőrről (Sen o szpazie), a Csupasz kövezet (Nagi bruk) és a Nocturno (Nokturn) című novellákat, valamint a Józef Katerla álnéven Krakkóban kiadott A rózsa (Róża) című színdarabot.

A forradalom bukását követő morális depresszió hatása alatt keletkezett a sok vitát kiváltó, naturalista vonásokat viselő, moralista-társadalmi regénye, a Bűn története (Dzieje grzechu), s ehhez a korszakhoz köthető legszebb írása az 1863. évi tragédiáról, a Hű folyó (Wierna rzeka) című regény.

1908 végén rendőri nyomásra elhagyta a Királyságot, egy évet töltött Zakopanéban és Krakkóban. 1909 végén három évre Párizsba költözött családjával együtt. Visszatérte után Zakopanéban tevékenyen részt vett a kulturális életben, támogatta a függetlenségi mozgalmat.

1913-ban új családot alapított. Második felesége Anna Zawadzka festőművész, akivel Firenzébe utaztak. Ebben az évben született meg leányuk, Monika.

A világháború kitörésekor Stefan Żeromski a Magas Tátrából Krakkóba sietett, ahol jelentkezett a Lengyel Légiókba, de a frontra nem jutott ki. Krakkó evakuálása után visszatért Zakopanéba. Részt vett a krakkói Nemzeti Bizottság filiájaként működő Zakopanei Főbizottság munkájában. A központi hatalmak iránti ellenszenve miatt eltávolodott Józef Piłsudski táborától. 1918. október 30. és november 16. között a Zakopanei Köztársaság elnöke volt. Ugyanebben az évben halt meg a nałęczówi házban tizenkilenc éves fia, Adam.

1919 őszén Żeromski Varsóban telepedett le. Tevékeny részt vállalt az újjászületett Lengyelország irodalmi életében, 1920-tól a Lengyel Írók Szakszervezetének (Związek Zawodowy Literatów Polskich) kezdeményezője és első elnöke volt, részt vett a warmiai és mazóviai népszavazásban. 1920-ban a Varsó melletti Konstancinban vásárolt házat (Willa Świt), 1920 nyarát még a tengermelléki Gdynia-Orłowo üdülőhelyen töltötte. A lengyel–szovjet háború idején haditudósítóként szolgált a fronton. Itt született a wyszkówi plébánián Na probostwie w Wyszkowie című riportja, amelyben a lengyel származású bolsevik komisszárokat árulónak nevezte. Az írás a Lengyel Népköztársaság korában tilalmi listán volt, csak szamizdatként, az 1981. december 13-án bevezetett hadiállapot idején jelent meg.

1924-ben Nobel-díjra jelölték, de a Tengeri szél (Wiatr od morza) megjelenése miatti német ellenállás következtében elvesztette esélyét, bár a regényért a lengyel államtól irodalmi díjat kapott. Széles körű vitát váltott ki az életművét mintegy összefoglaló regény, a Koratavasz (Przedwiośnie), amelyben a függetlenné vált ország társadalmi problémáit, a nemzetre leselkedő veszélyeket tárta fel kíméletlen őszinteséggel.

1924-ben érdemei elismeréseként a köztársasági elnöktől a varsói királyi palota épületében kapott lakást.

Stefan Żeromski 1925. november 20-án halt meg Varsóban, a Powązki temetőben nyugszik. 1928-ban az író emlékére múzeumot nyitottak meg Nałęczówban.

 

Művei

Novellák

Elbeszélések (Opowiadania, 1895) – Zapomnienie, Doktor Piotr, Cokolwiek się zdarzy..., Ananke, Zmierzch, Złe przeczucie, Po Sedanie, Pokusa, Siłaczka, Oko za oko, Niedziela, Z dziennika
Szétszaggatnak hollók, varjak (Rozdzióbią nas kruki, wrony, elbeszélések 1895) – Rozdzióbią nas kruki, wrony, Mogiła, Źródło, W sidłach niedoli, Poganin, Do swego Boga
Erdei visszhangok (Echa leśne, 1905)
Álom a tőrről (Sen o szpadzie, 1905)
Csupasz kövezet (Nagi bruk, 1906)
A Visztula (Wisła, prózai költemény 1918)
A wyszkówi plébánián (Na probostwie w Wyszkowie, 1920)

Regények

Sziszifuszi munkák (Syzyfowe prace, 1897)
Prózai művek (Utwory powieściowe, 1898): O żołnierzu tułaczu,Tabu, Cienie, Kara, Legenda o bracie leśnym, Promień
Hontalanok (Ludzie bezdomni, 1899) – ford. Mészáros István, Baternay Béla, Szépirod. Kiadó, Budapest 1951
Hamvak, (Popioły, 1904)
Powieść o Udałym Walgierzu (1905)
Csupasz kövezet (Nagi bruk, 1906)
Nocturno (Nokturn, 1907)
A bűn története (Dzieje grzechu, 1908)
A hű folyó (Wierna rzeka, 1912) – ford. Mészáros István, Szépirod. Kiadó, Budapest 1959
Az élet szépsége (Uroda życia, 1912)
Harc a sátánnal - trilógia (Walka z szatanem, 1916–19): Nawracanie Judasza / Zamieć / Charitas
Tengeri szél (Wiatr od morza, 1922)
Koratavasz (Przedwiośnie, 1924)
Fenyőrengeteg (Puszcza Jodłowa, prózai költemény 1925)

Drámák

Rege a fővezérről (Duma o hetmanie, 1908)
A rózsa (Róża, 1909)
Sułkowski (1910)
Turoń (1923)
Megszökött a fürjecském (Uciekła mi przepióreczka, 1924)

Forrás: Wikipédia

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf