Lev Boleszlavszkij irodalomtanár, költő

Az akkori Szovjetunió, Ukrán tagköztársaságában, Harkov városában született 1935-ben. A nehéz háborús időszakban édesapja frontról írt leveleiből tanult meg olvasni. Az apa minden levélben, különböző orosz költőktől küldött egy-egy verset is a fiának. 1942-ben az apa meghalt, fia ekkor érezte azt az erős indíttatást, ami később költővé tette. Miután a Harkovi Egyetem filológia szakán lediplomázott, előbb orosz nyelv és irodalom tanárként, azt követően különböző lapok újságírójaként dolgozott. 1972-ben felvették a Szovjet Írószövetség tagjai közé. 1976-ban a Moszkva környéki Reugov városába költözött. Életében 46 kötete jelent meg. Életművében kiemelkedő jelentőséggel bír 14 hallhatatlan zeneszerzőről írt poémái gyűjteménye. Ezek közül magyarul a Szózat olvasói olvashatják először Liszt Ferencről írt 130 soros monumentális, a lélek elsőbbsége és a mélységes hit és a vágyott tisztaság mellett elkötelezett poémát, melyet az örökséget őrző és kezelő lánya bocsájtott a műfordító rendelkezésére. Lev Boleszlavszkij évekig vezette a Moszkvai Központi Templom (ЕХБ), orgonaestjeit.  2013-ban fejezte be földi életét.