Henry Wadsworth Longfellow: A nyíl és a dal

Henry Wadsworth Longfellow:

A nyíl és a dal

Nyilat lőttem ki czéltalan,
Szállt, földre húllt és oda van;
Röptét oly gyorsnak véltem én,
Hogy szemmel nem követhetém.
 
Egy dalt zöngtem ki czéltalan,
Szállt, földre húllt és oda van:
Mert látja: e bármi fürge szem,
Hogy a röpke dal hová leszen?
 
S utóbb egy tölgyfa háncsaiban
Megkerült épen a nyilam:
S a dalt is hibátlan meglelém
Egy baráti értő szivben én.

Fordította Kozma Andor

The Arrow and the Song

I shot an arrow into the air,
It fell to earth, I knew not where;
For, so swiftly it flew, the sight
Could not follow it in its flight.
 
I breathed a song into the air,
It fell to earth, I knew not where;
For who has sight so keen and strong,
That it can follow the flight of song?
 
Long, long afterward, in an oak
I found the arrow, still unbroke;
And the song, from beginning to end,
I found again in the heart of a friend.