Omar Khajjam: Költészet – bölcsesség
Építs kunyhót vagy büszke termeket,
Fanyar vagy édes töltse serleged:
életfádról az őszi lomb
lassan, keringve hull, – míg eltemet.
Tölts és koccints! a bor vad láza sok
gondot megöl: reményt s gyalázatot!
Holnap? – Holnapra elsodornak az
örök homályba hulló századok.
Élet s Halál közt dús gyümölcsbe ért
lelkem ágyában sok fanyar miért;
csak az ember maradt örök titok:
„Miért él, ha meghal? S miért hal meg, ha élt?”
A Nagy Kéz ír s tovább megy; és a holt
egek zúgják a lángoló sikolyt:
millió könny egy sort le nem törül,
millió jaj egy betűt ki nem olt!
Az ősi titok sose leste ki
elmém: azt hittem, nincs mit veszteni
az élettel; s most búsan mondom: Óh,
bárcsak lehetne újra kezdeni!
Fordította Szabó Lőrinc