Vasile Dan: bensőséges napló, Faragott fő, Mise

Vasile Dan:

bensőséges napló

mikor a politikai laphoz értem
reggeli olvasmányaim során
s kezdtem éhesen megragadni
a sarki cukrászdában
sietve becsomagolt
túrósrétesemet
hirtelen megvilágosodott
mint napfogyatkozást követően
nem hiszed el nekem
de minden-minden a maga helyén volt

Regéczy Perle nyersfordítása alapján műfordította Gaál Áron

Vasile Dan:

Faragott fő /Cap sculptat/

/Gavris Péternek – lui Petru Gavriş/

Egy sarokban egy belső virágudvar alázatos
                                                       szegletében
a környezetbe simulva pihent, mint akit lefejeztek:
körötte fagytól megperzselt rózsák
fás díszcserjéi,
Melyben egy illanó téli hónap csiklandó puhasága
                                                       hasította szét.
Akár égi szemek hunyorogtak a
                                                  csillagok,
s mintha hótól csikorogtak volna
/az emlékezet süket csöndjében/ lépteid.

Hogy juthatott el odáig? – kérdezed.
Mert ámulva csupán most észleled
a látottak valódi képét.  

Regéczy Perle nyersfordítása alapján műfordította Gaál Áron

Vasile Dan:

Mise /Mesa/

Uram, te tudod, hogy bennem mélyebb szakadékok
                                                       vannak, mint kívülem.
Uram, te tudod, hogy bensőmet a tűz erősebben emészti,
mint a vulkántorokból kitörő láva, mely a széleket elönti.
Uram, úgy érintelek meg tudatlan ujjaimmal
mint egy megritkult, bolyhos, pihetestű, parányi lepke
megérinti a körtét.

Földben megmártott folyóban ébredten Uram,
reggel a levegőben.
Erősen, lelkesen kiáltottam feléd,
roskadtan, betegen
húsban és vérben és csontban,

míg angyalomat láttam dalolva, tekintetét félve
reámvetette

Regéczy Perle nyersfordítása alapján műfordította Gaál Áron