Níkosz Ligerósz versei /fordította Czipott György/

Níkosz Ligerósz:

Harmónia

A hatos számot hajaddal írtad,
kilencet ágaztam belőle én,
de amint gyengéden rádsimultam,
árnyékunk közén született a fény.

Vagyok fekete fehérre
és fehér a feketén,
te hattá leszel kilencre
és kilenc hatnak színén.

Feketét birtoklom már merészen,
hol fehérrel fonódva incselgett,
de megmélyült mint kút, mint a forrás,
és forró lánggá lobbant a tested.

Fordította Czipott György (Szpíros Zambélisz nyersfordítása nyomán)

Níkosz Ligerósz:

Csak egy hangsor

Futamnyi zene csak,
hangsornyi elég, értelmet
bűvöljön rejtjeleinknek,
mert miénk
búvó közös emlék,
miként arassunk diadalt
egyke halálon,
és teljen bár sok idő,
éppúgy halljuk a jelszót
és mint akkor, fölindulunk
rabszolgaság elleni harcba,
barbárságot földbetiporni,
mert ismeret éled zsigerünkben:
egyre kihívni ősi gonoszt
árnyékok sejlő birodalmán,
hol végjáték még
sosem íratott.

Fordította Czipott György (Szpíros Zambélisz nyersfordítása nyomán)

Níkos Ligerós:

Vértáncunk

 
Valahol, megszállt görög földön.

Annula (Hangosan):
És most mitévők legyünk?
Szusza:
Annoula, ránkhozod a bajt, ne beszélj hangosan!
Nena:
Szuszanak igaza van, fogd be végre!
Annoula:
Bocsássatok meg, nagyon félek.
Szusza:
Reszkethet a testünk, de lelkünk sosem törhet meg.
Annula:
Hogyan is kerülhettünk ebbe?
Nena:
És a ferfiaink hová lettek?
Szusza (Halkan):
Ha nem jöttek el értünk, azt jelenti, hogy...
Annula (Hangosabban, meggyőződéstelenül):
Nem, az nem lehet!
Szusza (Suttogva):
Figyeljetek, zajt hallottam.
Nena:
Én nem hallottam semmit.

Zaj

Szusza:
Ilyen hát a sereglő halál.
Annoula:
És most mi vár rank?
Szusza:
Nena, add a késed!
Nena (Nem adja):
Mit akarsz csinálni vele?
Annula:
Vedd az enyémet!

Szusza elveszi a kést és megvágja tenyerét.

Szusza:
Tegyetek mind így!
Nena:
De miért?
Szusza:
Tancoljunk kéz-kézben. Érezzük majd, amint eggyé válik a vérünk.
Annula:
Így, ha egyikünk megmenekül, mindnyájan vele élünk.

Fordította: Czipott György (Szpíros Zambélisz nyersfordítása nyomán)

Níkosz Ligerósz:

Örömtánc

Táncodat csodálom,
Zagorában láttam ily hetykén,
tűzlő örömöd lelkemig áthat,
tudom, úgy érzed magad is,
minden kivívott diadal, térdrebukás,
sorsunk összes töretése
teljesíti a létet be nekünk,
hogy élünk vagy bár meghalunk,
de szolgaként, rabon soha már…
ezért kopogom, ütöm ki a ritmust
most mindkét kezemmel,
legyen oly lágy, akár a vigasz,
és csatazaj, miként emlékeink.

Fordította: Czipott György (Szpíros Zambélisz nyersfordítása nyomán)

Nikosz Ligerósz:

Asszony, aki hallgatta a virágokat

Este
ha minden már elpihent,
ábrándos leányka ott
növekvő virágokat
hallgatott.
Az a csend,
életnek titkos hangjai,
illó idő, kicsi orrát
varázsillatokkal töltötte ki.
Ma már,
annyi év után,
az asszony, aki hallgatta a virágokat,
emlékszik még a régi kertre,
az éjbepergő szirmok neszére
mik nyom nélkül tűntek,
mint surranás futó után –
szívében éli csupán.

Fordította Czipott György (Szpíros Zambélisz nyersfordítása nyomán)