La Fontaine: A beteg oroszlán meg a róka, A farkas meg a gólya, A holló meg a róka
La Fontaine:
A beteg oroszlán meg a róka
Az oroszlán nagybetegen feküdt
a barlangjába, sok hívével
nyomban tudatta mindenütt,
hogy követüket küldenék el
meglátogatni a királyt,
és hangsúlyozta, legkivált,
hogy lesz a küldöttségre gondja,
oroszláni szavára mondja:
írást ad, hogy félni se kelljen
a foga meg a körme ellen.
Parancsot gyors tett követett;
minden állat küld követet.
Csak egy maradt otthon s csalóka
gúnnyal felelt neki a róka:
„Ha nézem itt a homokon
elmenni nem tudok e kúsza nyomokon,
mind arra tart, hol az oroszlán odva,
egy sem tér vissza bizakodva.,
Ez megrendíti szíveinket,
mentsen fel Ő Felsége minket.
Köszönjük kegyes írását nagyon,
el is hisszük, hogy jóba fárad,
de barlangján csak bemenet vagyon,
és nem látjuk, hol a kijárat.”
Műfordította Kosztolányi Dezső
La Fontaine:
A farkas meg a gólya
A farkasok nagyon zabálnak.
Egy farkas idején a bálnak
mindent úgy összevissza falt,
hogy – mondják – majdnem belehalt;
torkán akadt egy csont, szorult a gége,
még azt se ordíthatta, vége.
Ekkor jött az oltalmazója,
egy jelre, odament a gólya,
s műtétet végzett rajt, hogy életét megója.
Kivette a csontot s a jó szolgálatért
mér kérte is a bért.
A farkas így szól erre: „Tessék!
Még kérnivalód is akad!
Hát, gólya néne, nem fizetség,
hogy visszahúztad torkomból nyakad!
Menj, háládatlan, rút alak:
aztán többé ne lássalak!”
Műfordította Kosztolányi Dezső
La Fontaine:
A holló meg a róka
Holló úr ült a fatetőn,
csőrébe sajt volt, jókora,
s kit a jóillat csalt oda,
a róka szólt hízelkedőn:
„Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
olyan, mint rajtad ez atoll, ó
akkor a madarak között első a rangod.”
A holló erre rendkívül örül,
torkán egy hangot köszörül,
kitátja csőrét, földre hull a sajtja.
A róka felveszi és egyre hajtja:
„A hízelgő, akármi fajta,
azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke – vedd.”
A holló ámul, pironkodva, végre
megesküszök, hogy nem megy soha lépre.
Műfordította Kosztolányi Dezső