Perzsa költők verseiből egykor és ma (I. rész)

Irán és a nyugat

     A Görög-perzsa háborúk óta az európai civilizáció – főleg az ókorban – számtalanszor került kapcsolatba a perzsákkal, pontosabban az iráni népekkel, s a marathóni csatában (490) és a szalamiszi tengeri ütközetben (480) részt vevő Aiszkhülosz monumentális és rendkívül igazságosan ítélkező Perzsái óta a Nyugat ismeretei sokat gazdagodtak „az első történeti népről” – Ahogy Hegel nevezte a perzsákat. Héródotosz, Platón, Xenophón, Polübiosz, Sztrabón, az idősebb Plinius, Plutarkhosz – hogy csak a legismertebb neveket említsük – sok értékes híradást őriztek meg Iránból, s Sztrabón méltán írhatta, hogy korában az összes barbár nép közül a perzsákat ismerik a legjobban. Ez az ismeret azonban – valljuk be – rendkívül csekély volt, de alig kevesebb annál, ami tulajdonképpen a legutóbbi időkig élt a köztudatban.

Európa számára azonban Irán csupán kuriózum maradt egészen a XIX. századig, mikor a gyarmatosító cári Oroszország és Anglia mind nagyobb figyelmet fordítottak Iránra. Mint minden „egzotikus” keleti országot, Iránt is a kapitalista hatalmak „ébresztették” fel, kényszerítették bekapcsolódni az immár valóban az egész világot magába foglaló világtörténelembe, s ez az új helyzet megköveteli az egzotikus homály eloszlatását s az ország valóságos múltjának megismerését. Ehhez keresve sem találhatunk célravezetőbb útitársat a perzsa költészetnél.

 

A perzsa költészet térben és időben

     A szászánida kor nyelvén, az ún. középperzsa, pehlevi nyelven (csak az arab hódítás után) lejegyzett szövegekben – bár egyes kutatók igyekeztek kimutatni hangsúlyos verselést – csupán ritmikus prózát találunk. Igazi műköltészet minden bizonnyal nem is létezett az arab hódítás előtti korban. Ennek egyik legfőbb oka a rendkívül erős hivatalos állami vallás, a zoroaszteriánizmus (mazdaizmus), hangsúlyozott költészetellenessége volt. (Hasonló tendenciát a siita Szafavidák uralomra jutása után figyelhetünk meg majd ismét.) Az egyik fontos középperzsa vallási mű a Dénkart, óva inti a jámbor mazdah hitűt a költészettől. Egy XVI. századi párszi szöveg szerint: „Két dolog van, amit az ördög szeret: a pederasztia és az ének.” Egy, valamivel 1217 után keletkezett mű szerzője, Samesz-e Qaisz régi pehlevi könyvekből idézi: „A költészet hazugságon és hamisságon alapszik, rút túlzásra és végletes felnagyításra épít.” Ugyanez a szerző Bárbadról, Khoszrou Parvéz sáh (590–628) híres zenészéről szólván megjegyzi, hogy panegirikusait prózában mondta el.
A perzsa költészet valóban csak az arab hódítás után mintegy százötven évvel kezd kifejlődni, s kifejlődésére éppen olyan döntő hatással volt az arab uralom, mint az arab uralom lerázása, és az önállóság kivívása. A politikai és nyelvi önállóság ugyanis elengedhetetlen feltétele volt a klasszikus perzsa költészet kialakulásának, a költészet prozódiáját, formáit, s tematikájának is jelentős részét azonban az arab költészet határozta meg. Az arab hódítás után hosszú ideig használták Iránban írott nyelvként a pehlevit kiszorító arabot (az átvétel magyarázatára hangsúlyozni kell, hogy pehlevi is minden bizonnyal már a szászánida korban írott nyelv volt, s az írni-olvasni nem tudó tömegeket kevéssé érintette az írott nyelv változása). Még azután is, hogy az újperzsa nyelv kialakulásával a perzsa költészet nyelve a perzsa lett, hosszú idő az arab a tudomány és a teológia nyelve.
Ez a nyelvi egység (és a közös kultúra) a magyarázata annak, hogy az ún. „arab” tudomány, filozófia jelentékeny részét perzsák hozták létre. (A költő Bassár ibn Burd és Abú Nuvász éppúgy perzsa volt, mint a történetíró at-Tabarí, a nagy filozófus Avicnna [Ibn Színá] vagy a híres teológus al-Ghazálí, hogy csak néhány ismertebb nevet említsünk.)
A IX. században az Abászida-kalifátus gyengülésével párhuzamosan Kelet-Irán mindinkább önállósodott, s az önállósodás egyik eszköze, feltétele és eredménye az újperzsa nyelv lett. S ezzel együtt született meg a klasszikus perzsa költészet, amely – különösen kezdeti periódusában – a történelmi feltételek eredményeképpen ugyanúgy folytatója az arab kötészetnek, mint amennyire folytatója – egy hangsúlyozott politikai-kulturális különállás jegyében – a régi perzsa hagyományoknak. A számánida korban a nyelv és a nyelv által hordozott irodalom Irán keleti részében, Transzoxániában és Khorászánban élt, a ghaznavida periódusban mind nyugatabbra (Gurgánig, Rejig) terjedt, a szeldzsukok alatt már meghódította Irán nagy részét. A perzsa kultúra rendkívül asszimiláló erejével sorra meghódította Perzsia meghódítóit, a török ghaznavidákat és a szeldzsukokat, a mongolokat és a timuridákat. Ezek a hódítók sokszor tovább is vitték Irán határain túlra a perzsa nyelvet és a perzsa kultúrát. Így már a ghaznavidák meghonosítják a perzsa kultúrát Indiában, majd a későbbiek során a perzsa nyelv és irodalom elterjed Kis- és Belső-Ázsia jelentős részében. A XI. század után Indiában és Közép-Ázsiában a perzsa az uralkodó osztályok nyelve, s számos nép (belső-ázsiai, főleg török, továbbá indiai, afgán stb.) irodalmi nyelve lett, miközben a beszélt nyelv merőben más volt. Ilyenformán jelentős Iránon kívüli perzsa nyelvű költészet alakult ki, amely formájában, mondanivalójában jelentős mértékben merített a perzsa költészetből. Sok népnek éppen úgy meg kellett küzdenie a saját nyelvű költészetéért a perzsa ellenében, mint ahogy évszázadokkal korábban a perzsának az arab nyelvvel és költészettel. (Gondoljunk itt csak például a nagy török költő, Alísír Neváí tevékenységére a XV. század második felében”)
Az Iránon kívüli, nem irániak által művelt perzsa nyelvű költészetet több-kevesebb joggal kirekesztettük a perzsa költészet tárgyköréből, ez utóbbin – nem mindig következetesen – az Iránon belüli perzsa nyelvű írott költészetet értjük, amelyet irániak műveltek. Ez a költészet a IX. századi kezdetek után a X. században virágzik ki, s klasszikus periódusa viszonylagos mozgással, változással a timuridákig, a XV. század végéig tart; megmerevedett, újat nem adó, epigon folytatása azonban elnyúlt egészen a XIX. század végéig, amikor Irán történelmének mozgásba lendülésével a költészet is új, modern fázisába lép.

 

Rúdakí: Dali tatárka…

Dali tatárka, kikelet ága,
Üde virága, bort ide, drága!
Legyen a színe haragos égé,
Tavasz a lángja – bort ide, drága!

Fordította Tótfalusi István

 

Rúdakí: Életed hosszú vagy rövid…

Életed hosszú vagy rövid lesz bár,
Véginél vár úgyis reád a halál,
Mert bizonnyal hurokra végződik,
Mégha oly hosszú lenne bár, a fonál.
Nagy szegénységben és nyomorban avagy
Gazdagon, pompa közt is élhetsz bár,
Puszta lég mindez, élted álom csak,
És az álomban nincs erő, tovaszáll.
Mindez egyforma lesz a végórán,
Nem különböznek ők, ha jő a halál.
Hogyha csak szépet illet hízelgés,
Jól a hízelkedés csupán neked áll.

Fordította Tótfalusi István

 

Sahíd-e Balkhí: Versek

1

A bánat, hogyha mint tűz füstölögne,
Világunk mindig éjként elborulna.
A földet bár bejárhatnád, barátom,
Nem akarsz bölcsre, hogysem nem búsulna.

2

Túsz romjai mellett, ahogy elvitt az uram,
Bús páva ül ott, hol bagoly ősi fészke van.
Kérdém: mi a híred vadon, átkos helyeden?
Hírem csak ez: Ó, jaj, ó, jaj! szólt bánatosan.

3

Nincs a mennyben csak egy takács s egy szabó.
Nem találhatni más mívest odafenn.
Egy királynak való süveget csinál,
Gyászruhát sző amaz folyvást, sebesen.

4

Lám csak, a rózsa, nárcisz együtt,
– Nem nyílik ám a tudás, a kincs.
Ím, hol a szükség, ott a tudás.
S mennyi a gazdag, ám esze nincs.

5

Mily nagyon szánlak, ó, tudás, hisz te vagy
Minden érték kútfeje, ó, te szegény.
Nélküled kincs, vagyon, nem kell semmi se.
Szűkösen, bár veled együtt legyek én.
Hadseregként megóv engem a tudás,
S egy sereggel ki mitse tud, de szegény.

Fordította Demény Ottó

                                                                                                                                                                  Összeállította – cspb –

 

– folytatjuk –

szozattv


szozat a tiszta hang
 meghivo2Gyóni kötetképSZAKC_Hirlevel_2022_06_09sissistalMÖD 2022.június 18-meghívó-1 oldalasKét film szórólap Trianon plakat NET 2022 Kiállítás szózatba 1 szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf