Válogatás P. Tóth Irén fordításaiból - Eminescu, Mihai (II.)

Kitekintő Eminescu

 

 

 

 

 

 

 

Jössz-e még?

Lásd, búcsúzik a fecskehad,
Diófalevelek hullanak,
Szőlőskertben pihen a dér -
Mondd, jössz-e még? Ó, jössz-e még?

Jöjj karjaimba kedvesem,
Mohón nézhessen két szemem,
Pihenjen édesen fejem
A kebleden, a kebleden!

Akkoriban - emlékszel még
A rétek, völgyek rejtekén
Karom remegve átkarolt
Annyiszor, de annyiszor?

E földön annyi asszony él,
Szemükben villanó remény...
De mind közül egy kell nekem,
Egyetlenem, egyetlenem!

Mert tőled lesz derűs az ég,
Élteted lelkem szellemét,
Bármely csillagnál fényesebb,
Szerelmesem, szerelmesem!

Most kései ősz közeleg,
Az úton hulló levelek,
Kihalt a határ, a vetés...
Jössz-e még? ó, jössz-e még?

De ce nu-mi vii?

Vezi, rândunelele se duc,
Se scutur frunzele de nuc,
S-aşează bruma peste vii -
De ce nu-mi vii, de ce nu-mi vii?

O, vino iar în al meu braţ,
Să te privesc cu mult nesaţ,
Să razim dulce capul meu
De sânul tău, de sânul tău

Ţi-aduci aminte cum pe-atunci
Când ne primblam prin văi şi lunci,
Te ridicam de subsuori
De-atâtea ori, de-atâtea ori?

În lumea asta sunt femei
Cu ochi ce izvorăsc scântei...
Dar, oricât ele sunt de sus,
Ca tine nu-s, ca tine nu-s!

Căci tu înseninezi mereu
Viaţa sufletului meu,
Mai mândră decât orice stea,
Iubita mea, iubita mea!

Târzie toamnă e acum,
Se scutur frunzele pe drum,
Şi lanurile sunt pustii...
De ce nu-mi vii, de ce nu-mi vii?

 

Mikor régi emlékek...

Mikor régi emlékek
A múltba hívnak vissza,
Még néha visszatérek
Az ismerős, hosszú útra.

Ugyanazok a csillagok
Őrzik ma is a házad,
Oly sokszor láttak ott veled,
S szememben izzó vágyat.

És ugyanaz a szelíd hold
Jár bozontos ágakon,
Mely hallotta suttogásod,
Míg ölelt a két karom.

Örök hűséget fogadtunk
Egymásnak szemlesütve,
Míg hervadó orgona hullt
Az elhagyott ösvényre.

Kihunyhatott-e az a vágy
Egy szomorú éjszakán,
Mit hullámzó, hűvös forrás
Még ma is sirat talán?

Hisz ugyanaz a hold lebeg
A vén tölgyfák tetején,
S ugyanazok a nagy szemek
Néznek sóváran felém!

 

Când amintirile...

Când amintirile-n trecut
Încearcă să mă cheme,
Pe drumul lung şi cunoscut
Mai trec din vreme-n vreme.

Deasupra casei tale ies
Şi azi aceleaşi stele,
Ce-au luminat atât de des
Înduioşării mele.

Şi peste arbori răsfiraţi
Răsare blânda lună,
Ce ne găsea îmbrăţişaţi
Şoptindu-ne-mpreună.

A noastre inimi îşi jurau
Credinţă pe toţi vecii,
Când pe cărări se scuturau
De floare liliecii.

Putut-au oare-atâta dor
În noapte să se stângă,
Când valurile de izvor
N-au încetat să plângă,

Când luna trece prin stejari
Urmând mereu în cale-şi,
Când ochii tăi, tot încă mari,
Se uită dulci şi galeşi?

 

Messze vagyok tőled

Messze vagyok tőled, tűz mellett egymagam,
Szánalmas életemen pörgetem agyam.
Mintha nyolcvan évet éltem volna már,
Hogy vén vagyok, mint a tél, s hogy te meghaltál.
Cseppekben hull lelkemre minden régi emlék,
Szemem előtt átfut sok apró kis semmiség.
Ujjaival a szél az ablakokba csap
Gondolatom gyengéd meséket fonogat,
És mintha ködből jönnél, feltűnsz hirtelen,
Nagy szemeidben könnyek, kezed vékony s hideg;
Mind a két karoddal nyakamba kapaszkodsz,
Valamit mondanál, majd sóhajtasz egy nagyot…
Szerelem- s szépségvagyonom magamhoz ölelem
Csókokban egyesítünk két nyomorult életet…
Ó! Emlékek hangja legyen néma örökké,
Feledjem végkép a pillanatnyi szerencsét,
Feledjem, ahogy karjaimból magad kitépted…
Vén leszek s magányos, s te halott leszel régen!

 

Departe sunt de tine...

Departe sunt de tine şi singur lângă foc,
Petrec în minte viaţa-mi lipsită de noroc.
Optzeci de ani îmi pare în lume c-am trăit,
Că sunt bătrân ca iarna, că tu vei fi murit.
Aducerile-aminte pe suflet cad în picuri,
Redeşteptând în faţă-mi trecutele nimicuri;
Cu degetele-i vântul loveşte în fereşti,
Se toarce-n gându-mi firul duioaselor poveşti,
Ş-atuncea dinainte-mi prin ceaţă parcă treci,
Cu ochii mari în lacrimi, cu mâni subţiri şi reci;
Cu braţele-amândouă de gâtul meu te-anini
Şi parc-ai vrea a-mi spune ceva... apoi suspini...
Eu strâng la piept averea-mi de-amor şi frumuseţi,
În sarutări unim noi sărmanele vieţi...
O! glasul amintirii rămâie pururi mut,
Să uit pe veci norocul ce-o clipă l-am avut,
Să uit cum dup-o clipă din braţele-mi te-ai smult...
Voi fi bătrân şi singur, vei fi murit de mult!

 

Miért hordom lelkemben

Miért hordom lelkemben
Régóta a halált,
Mér’ üres minden szavam
Szemem miért nem lát?

Miért oly sivár fejem,
Viszonylag életem?
És éppen te… te vagy
Ki tőlem kérded ezt?

 

De ce în al meu suflet

De ce în al meu suflet
De ani eu moartea port,
De ce mi-e vorba sacă,
De ce mi-e ochiul mort?

De ce pustiu mi-e capul,
Viata într-un fel?
Şi tu... tu esti aceea
Ce mă întrebi astfel?

1876

 

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf