Luís de Camões: Világcsavargó

Megkínoztak az évek, tönkrenyúztak,
néhány ragyogott csak sorsom fölött:
alig értem meg az ötszáz-ötöt,
egekre vad viharfelhők tolultak.

Sok földet s tengert bejártam, sok újat,
az üdvömért; de hát akit örök
keblétől a szerencse tovalök,
az tűzön-vízen át se boldogulhat.

Portugália szült, a zöld, az édes
Alemquerben; de a sors dühe végül
idevert, rád, halak eledeléül,

rád, gonosz Óceán, te, ki a rémes
Abesszíniát mosod – óh de távol,
de szörnyen távol szeretett hazámtól!

Fordította: Szabó Lőrinc