Jean de La Fontaine: Az oroszlán és a patkány a galamb meg a hangya

Bánj úgy mindenkivel, hogy hála kösse hozzád:
gyakran segít egy kis barát, ha senki más.

Két példám is van itt, ezek az állítás
       igazságát megsokszorozzák.

       Oroszlán mancsa közt lapul
egy patkány, mert szeles, ügyetlen volt a kába.

De megmutatta, hogy milyen nagylelkű úr
s nem zúzta őt agyon az állatok királya.

       És nem hiába volt e kegy,

       Ki hitte volna azt, hogy egy
       patkány oroszlánon segíthet?

De egyszer erdeje legszélső fáinál
       hálóba hullt a nagy király,
rab lett s ezen dühös bőgése nem segített.

Fut Patkány Úr, talán foggal segíthet ő:
s hálón rágni kezd s lefejti az egészet.

       Kitartás és kell idő
       dühnél s erőnél többet érhet.

A másik példa két kis állatról mesél.

       Galamb jön inni egy hűvös patak vizére,
       iszik s egy hangya hull a vízbe éppen eléje.

       A hangya úszni kezd, reméli partot ér,
       a tenger az s vadul sodorja már e csöppet.

       Rögtön meglátja mily veszélyes a kaland
       s fűszálat ejt elé az irgalmas galamb.

       A hangya rákúszik s így végül is kiköthet.

          És szárogatja már magát,
       mikor jön egy suhanc, mezítlábas galád,
       vállán nagy íj feszül, nyilazhat nyakra-főre.

           S már látja Vénusz madarát,
hogy lábasában fő és csettint jóelőre.

S mikor épp megfeszül íján a pattanó húr:
      sarkába csíp a hangya jól.

       A gaz felszisszen. Hátrafordul.

S e közben a galamb elszáll az ég alól.

Elszáll az estebéd, parasztunk kedve lappad:
       galambot már pénzért se kaphat.

                            Fordította: Radnóti Miklós