Mihkel Kaevats: Emlékszem, amikor először felismertem a sötétet
emlékszem, amikor először ráeszméltem a sötétre
a kis kertben voltam a napközis csoport meghosszabbított napján
és a papámnak kellett onnan hazavinnie
így elüldögéltem az ablakdeszkán
a világos-fekete éjszaka magasában ragyogó csillagokat szemléltem
s nem értettem, hogy apa miért feledkezett meg rólam
akkor még semmit nem tudtam az időről, ami nem vált órákra szét
csak arra emlékszem, hogy az egyszer sokáig megültem ott
és amikor abban a sötét, sötét éjszakában végre értem jött
és a nevelőnő mosolyogva átadott neki
elmesélte, hogy én már három órától szomorkodom
pedig csak négy óra volt és apám még hamarabb is eljött a munkából
Fordította: Gaál Áron