Mihkel Kaevats: Az esőhöz vagyunk hasonlóak

Az esőhöz vagyunk hasonlóak,
ami az ég csalóka napjából hullik alá
az autókra, fűre, nyírfalevélre.
Fokozatosan válik egyre erősebbé,
a szenvedélye világos, mély és egyszerű,
szakadatlanul  zuhog, míg megáll,
hogy visszatérjen, hogy visszaérkezzen
születéséhez,
hogy egyszer majd robajló hullámként
újra kitörjön.

S mi éppen tető nélkül vagyunk,
az eső a ruhaszöveten át a lélekig hatol,
ablakát kitárva, kitámasztva az ajtót
szívét megnyitja az illat előtt, amit sodor.
Azután bevégzi szentséges küldetését,    
és mi összeölelkezünk, mielőtt elindulnánk a csűrbe,     
hogy ott az éji forróság beálltáig, magunkhoz térve, még kedvünk támadjon
elkészíteni egynéhány szendvicset is.

Igor Kotjuh orosz műfordítása alapján fordította: Gaál Áron