Janina Degutyté: Zagyválok a havon
Láztól zagyválok a havon. Olvad… ezüsttajtékon térdepelek
És térdepelek – csak öröm és csak könnyek.
Egy gyerek füzetei. Azoktól csak a két kéz hasogat
Tele a szív ezüsttel s ábránddal mindeközben.
Tudom, lesznek, apró hibák és pipák is.
És vörös nyomok maradnak az oldalakon.
Hogy senki se szárnyaljon, se sólyomként se pillangóként,
Hogy ne legyenek azután
a hibák
kijavítatlanok. .
Hogy ne keljen fel a föld – bíróként ne hozzon ítéletet
És vörös tintával
ne húzza keresztbe át, és át az életet.
Fordította Gaál Áron